Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1916 hogy egy szűk kör soha nem látott hatalma s gazdagodását elősegítsék. Úgy gondoljuk, hogy a pénzügyminiszter úrnak az arra való hivatkozása, hogy az éjjel jött haza az EBRDből, ahol valamennyi pénzügyminiszter egyetértett vele a kormányzati intézkedések szükségességében, néhány kérdést fel kell h ogy vessen. Mindenekelőtt feltenném a kérdést, igen tisztelt pénzügyminiszter úr: mi lett volna, ha ön felhívja a nyugati pénzügyminiszter kollégáinak a figyelmét arra, hogy az önök dilettantizmusa és hozzá nem értése idézte elő ezt a 170 milliárd forintos hiányt, amit most özvegyeken, árvákon, gyerekeken akarnak behajtani. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban.) Engedje meg, hogy a Napi Világgazdaság '95. március 21ei számára hivatkozzam, amely beszámolt arról, hogy önöknek 1,4 milliárd USAdollár nettó vesztes ége keletkezett a rossz átváltási arányokból, ami pontosan megfelel annak a 170 milliárd forintnak - 120 forint/dollárjával számolva , amelyet önök most sarcként kivetettek a népre. De ön szólt a privatizációs mulasztásaikról is. A privatizációs mulasztás ok is, hozzávetőlegesen ennek a 170 milliárd forintos összegnek felelnek meg, hiszen önök 150 milliárdot akartak beszedni ebben az évben, és önmaguk is elismerték, hogy havi 8 milliárd forint veszteségük van a késedelmükből. Egyértelmű tehát, hogy körültek intőbb gazdálkodás esetén elkerülhető lett volna ez a hatalmas hiány. A másik észrevételem, hogy vajon mi lett volna, ha a pénzügyminiszter úr felhívja a nyugati pénzügyminiszterek figyelmét arra, hogy Magyarországon a nyugati bérek helyett és nem a nyugat i bérek mellett voltak azok a szociális juttatások, amelyeket önök most megint megnyirbáltak. Tehát ha elvették ezeket a juttatásokat, akkor már nem maradt semmi, mert ha jól tudom, önök a mai napig nem adnak nyugati béreket e helyett. Tehát lehet, hogy ön most hallotta a pénzügyminiszter uraktól mindazt, amit elmondott, de akkor engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy ön hány brosúrával van elmaradva a hazai eseményeket illetően. Tudniillik néhány héttel ezelőtt írásban - remélem, elhiszi nekem, hogy nem most gépeltem, amíg ön beszélt - a következőket jelentettem meg ezzel kapcsolatban, amit érdemes felidézni. Itt ugyanis arra hivatkozom, hogy ön majd arra fog hivatkozni - ezt előre megmondtam , hogy az intézkedéscsomag helyes, mert a nyugati pa rtnereink helyeslik. Régen - zárójelben hozzátettem - perdöntő érv a szovjet elvtársak helyeslése volt. Itt érdemes még a következőkre felfigyelni, amit ugyancsak hetekkel ezelőtt írásban megjelentettem. Az, amit ön most kifejtett, tökéletesen megfelel a r égi pártállami ideológiának, bizonyos fokig a fogalmakat átkozmetikázta. Miről van szó? Ma már nem pártellenes vagy reakciós, nem is jobboldali vagy baloldali elhajlásról beszélnek, mint mondjuk még néhány évvel korábban, hanem most azt mondják: aki az önö k álláspontjával ellentétes véleményt fejt ki, az hozzá nem értő, felelőtlen, demagóg, populista. Ugyanakkor mindig arra hivatkoznak, hogy ha nem az önök eljárása szerint történik mindaz, amit önök kérnek, akkor az ország kormányozhatatlanná válik, államcs őd fenyeget, kényszerpályán vagyunk, csak így lehet a gazdaság fellendülését megalapozni. Ilyen és ehhez hasonló, valóban demagóg kijelentéseket tesznek önök, de közben a gazdaság állandóan leül. (10.40) Mi úgy gondoljuk, az intézkedéscsomag helyeslése a V alutaalap oldaláról nem feltétlenül kell hogy annyira meghassa pénzügyminiszter urat. Mert talán nem ártana, ha figyelmébe idézné azt, amire én most felhívom majd a becses figyelmét, hogy 1982től kezdve a Nemzetközi Valutaalap lényegében mint a kis ország ok, az eladósodott országok követeléseinek behajtója szerepel, egy kissé durva megfogalmazással, valami olyasmi szerepet játszanak vagy töltenek be, mint valamikor - mondjuk, Magyarország megszállásakor - a török szandzsákok. Csak amíg egyetlenegy magyar e mbernek akkor eszébe nem jutott volna a török behajtók tanácsai alapján az ország gazdaságát felépíteni, ön - sajnálatos módon - a Nemzetközi Valutaalap előírásait, ne haragudjon, szinte szolga módon követi. Holott, mondjuk, a Világbank - ha már csak egy k icsit kitekintene a világban, láthatná
