Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter:
1903 exportra termelnek, az importtal szemben. Ez a védelem természetesen nem fog örökké tartani, és ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy nem egy befelé forduló, protekcionista gazdaságpolitikáról van szó, hanem egy ideiglenes többletvámvédelemről, amely lehetővé teszi, hogy azok az iparágak ez alatt a két év alatt megerősödjenek, amelyek után az újra ránkzúduló liberalizált importversenyben most már helyt tudnak állni mind a belföldi piacon, mind pedig az exportpiacon. A másik oldalról ugyanilyen jelentő sége van ennek a bizonyos előre bejelentett csúszó leértékelő árfolyampolitikának, ami persze formálisan nem nagyon különbözik a korábbiaktól, hiszen korábban is azt tette a Magyar Nemzeti Bank, hogy időről időre kis lépésekben leértékelt. (9.30) Mégis na gyon fontos szerepe van annak, hogy most előre kiszámítható, milyen mértékben fogja a Nemzeti Bank változtatni a magyar forint árfolyamát. Ez legalább három szempontból lényeges. Az egyik szempont az, hogy maguknak a vállalatoknak a számára kalkulálhatóvá teszi az exportjövedelmeket és az importköltségeket. Ezek, ugye, nagyon nehezen kalkulálhatók olyankor, amikor ilyen derült égből villámcsapás jelleggel következnek be ezek a leértékelések. Tehát nyilvánvalóan növekedésbarát minden olyan lépés, amely ilyen szempontból kiszámíthatóvá teszi az infláció alakulását. Még fontosabb azonban az, hogy ezzel a csúszó leértékelő, előre bejelentett mértékű árfolyampolitikával a kormány egyúttal egy maximumot vállalt az infláció növekedése felé. Ez még inkább fontos, m ert ha az infláció maximumát ezzel gyakorlatilag megállapítottuk - hiszen ha az infláció ennél nagyobb lenne, akkor nem lehetne fenntartani ezt a csúszó leértékelő árfolyampolitikát , ennek következtében tehát gyakorlatilag minden erőnkkel azon kell lenn i, hogy ne engedjük el a belföldi pénzügyi folyamatokat olyan irányba, hogy ennél nagyobb inflációt kelljen elszenvedni. Végül harmadikként azt is szeretném megemlíteni, hogy gyakorlatilag megszűnt a devizaspekuláció Magyarországon. Korábban sokszor beszél tünk arról, hogy ki nyert, ki vesztett ezeken a bizonyos tranzakciókon. Most azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag, miután kiszámíthatóvá váltak az árfolyamok, ezért teljesen fölösleges még a fedezeti ügyletek megkötése is, mert pontosan lehet tudni, hogy mondjuk, augusztus 28án milyen lesz az árfolyam - természetesen a keresztárfolyamok változásait, a dollár, jen, márka egymáshoz viszonyított árfolyamváltozásait nem számítva. De a vállalataink már annyira felkészültek, hogy az ezekből a keresztárfolyammo zgásokból fakadó kockázatokat kezelni tudják. A nagy kérdés mindig az volt, hogy a forint elleni spekulációt hogyan lehet kivédeni, és hogyan lehet a devizabevételek reálértékét ilyen szempontból megvédeni. Úgy gondolom tehát, hogy gyakorlatilag ennek a má rcius 12ei intézkedéscsomagnak a kialakításával pontosan az történik, hogy egyszerre teszünk a stabilizáció irányában lépéseket, és egyszerre teszünk - részben ugyanezekkel az intézkedésekkel, részben másokkal - egy olyan lépéssorozatot, amely valóban a f enntartható gazdasági növekedésnek teremti meg az alapjait. Itt szeretnék mindössze két percben szólni arról, hogy mi lesz ennek a vége. Mert ugye, sokan kérdezik azt, hogy jó, jó, most ezeket az intézkedéseket megtesszük, de mi a biztosíték arra, hogy az ország valóban elindul a kibontakozás útján. Én azt gondolom, hogy a kibontakozás útja egyedül a növekedés, a fenntartható gazdasági növekedés útja lehet. Ugyanis azt tudja mindenki, hogy ha és amennyiben az infláció lemegy, a kamatok lemennek, netán a köl tségvetési adósság után fizetendő kamat kicsi is lesz, akkor is legalább törleszteni kell azt az adósságot. Most, ilyen körülmények között nyilvánvalóan ez a törlesztés is egy teher. Ezt a törlesztést meg lehet oldani természetesen úgy, hogy újabb hiteleke t veszek föl, aminek nyilvánvalóan az az eredménye, hogy a kamatfizetési kötelezettség végső soron nem csökken, ha és amennyiben az inflációt most figyelmen kívül hagyjuk.
