Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter:
1901 költségvetés en kívül decentralizált alapok, a társadalombiztosítási alapok, illetve a települési önkormányzatok költségvetése is beleszámít. Ennek a szélesebb értelemben vett államháztartásnak kell visszavonulni, levonulni a gazdasági szféráról annak érdekében, hogy a megtakarítások a vállalati szektorban maradhassanak. Nos, ilyen körülmények között azt gondolom tehát, éppen az államadósság kezelése irányába tett lépés az, amikor a költségvetési kiadások csökkentése felől intézkedünk. Ez nagyon lényeges lépés! Azt gond olom, hogy Európa számára is példaadó mértékű lépés az, amit most a magyar kormány elhatározott, tudniillik ezek nélkül a lépések nélkül - és a privatizációs bevételek bizonytalanságával együtt - elképzelhető, hogy a költségvetési hiány ebben az évben megh aladná a nem bruttó hazai termék tíz százalékát. Ehelyett ezzel az intézkedéssorozattal ezt a bizonyos költségvetési hiányt a bruttó hazai termék 67 százaléka közötti tartományba tudjuk csökkenteni. Jövőre pedig, amennyiben ezek az intézkedések most már n em egy fél évre, hanem két fél évre, azaz egész évre tudják kifejteni hatásukat, úgy ennek a 170 milliárdnak a kétszerese, tehát legalább 340 milliárd költségvetési kiadásmegtakarítás révén olyan eredményeket tudunk elérni, amelyek lehetővé teszik, hogy a költségvetési deficitet lefaragjuk a bruttó hazai termék 5 százaléka alatti szintre. (9.20) És ez nagyon fontos, mert ez a szint most már nem tartalmazza a privatizációs bevételeket sem, amelyeket egyébként - hogyha logikusan gondolkodunk - nem is szabad b eszámolni a központi költségvetésbe, hiszen ezek olyan egyszeri bevételt jelentenek, amelyek tőkejellegű bevételek; ezekkel szemben egyszeri, tőkejellegű kiadásoknak kellene állni. Úgy gondolom tehát, Magyarorszá g azzal, hogyha ezeket az intézkedéseket végrehajtja, akkor nagyon meg fogja tudni közelíteni azokat a maastrichti kritériumokat, amelyek megközelítése nélkül szó sem lehet arról, hölgyeim és uraim, hogy egyáltalán a siker reményében kopogtathassunk az Eur ópai Unió ajtaján. Ebből a szempontból szeretném elmondani azt is, hogy külföldi partnereim egyetlen fontos veszélyforrásra hívták föl a figyelmet; nevezetesen arra, hogy a költségvetési hiány csökkentése mellett különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a pr ivatizáció újraindítására, illetve felgyorsítására. Itt önkritikusan el kell ismerni, hogy az elmúlt kilenc hónapban nagyon kevés történt a privatizáció tekintetében. Ez persze részben nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a privatizáció úgynevezett könnyű s zakasza már lezárult. Értem ezen azt, hogy Magyarországon a feldolgozóipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások, a kereskedelem körülbelül 7580 százaléka már a privátszférából származik. Következésképpen azokat a vállalatokat, amelyeket szakmai befektetőknek , intézményes befektetőknek viszonylag gyorsan el lehetett adni, ezt már a magyar gazdaságpolitika megtette. Ilyen körülmények között tehát most már a privatizációnak egy sokkal nehezebb, sokkal körülményesebb szakasza vár ránk, nevezetesen egyik oldalról a bankprivatizáció, másik oldalról pedig a nagy energiaszektor vállalatainak privatizációja, amely vállalatok privatizációja tekintetében kellene nagyon nagymértékben előremenni. És itt szeretnék szintén egy nagyon egyértelmű megjegyzést tenni, hiszen ezt elmondtam vasárnap, a Magyarországbemutatón is, több száz külföldi érdeklődő előtt. Kétségtelen tény, hogy a magyar költségvetés ez évi helyzetének stabilizálása szempontjából rendkívüli jelentősége van ennek a bizonyos 150 milliárdos költségvetési bevéte lnek, amit ugye tavaly a tisztelt Ház beírt a költségvetés bevételi oldalára. Még fontosabb azonban az, hogy ezeknek a vállalatoknak a privatizálását elsősorban két másik okból kifolyólag kellene minél sürgősebben elkezdeni. Az egyik ok az, hogy ezek a vál lalatok gyakorlatilag már felélték összes belső fejlesztési, felhalmozási tartalékaikat. Itt gondolok az Elektromos Művekre, Villamosművekre, gondolok a Kőolajipari Vállalatra, gázszolgáltatókra; gyakorlatilag mindenkire, aki ebben a szélesebb értelemben v ett közüzemi szektorban tevékenykedik. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a privatizációnak olyan irányba kell fordulni, amely ezen vállalatok számára nem adósságjellegű friss
