Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
20 Szeretnék egy pár szót szólni az ellenőrzés kérdéséről is, mert sokszor éri az a vád az új privatizációs törvényjavaslatot, hogy teret enged a viss zaéléseknek, a korrupciónak. Legyünk tisztában a realitásokkal! A privatizáció egy egyszeri, kivételes történelmi alkalom, amikor hatalmas vagyonok kerülnek magánkézbe, és amikor hatalmas a kísértés a visszaélésekre. Ellenőrzéssel, kontrollal kell szembesz állni ezzel. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy annak, aki abszolút mértékben ki akarna küszöbölni minden visszaélést, egyetlen eszköze van: hogy nem privatizál. Akkor majd az állami tulajdon keretei között lesznek legalább ugyanekkora visszaélések. Arra k ell tehát törekedni, hogy az ellenőrzés legkülönbözőbb módszereivel próbáljunk meg gátat vetni a visszaélésnek, és ott, ahol a visszaélésre fény derül, kerüljön sor a felelősségre vonásra. Ez a törvényjavaslat nem kevesebb, hanem több ellenőrzési módszert és csatornát tartalmaz, mint a jelenlegi rendszer, hiszen a belső ellenőrzés, a privatizációs intézmény felügyelő bizottsága mellett, ott az Állami Számvevőszék, ott a parlament, és a törvényjavaslat bevezeti minden egyes privatizációs aktusnál azt az emlé keztetőt, memorandumot, ahol le kell írni, hogy miért döntöttek úgy, ahogy. Ezek a szempontok ellenőrizhetők és számon kérhetők. Ha azt mondom, hogy a visszaélések csak korlátozhatók, de teljesen el nem kerülhetők, akkor külön kell szólnom a privatizációva l összefüggő visszaéléseknek egy sajátos területéről, arról, amit úgy szokás nevezni, hogy politikai típusú koalíció. Ahol privatizálnak, ott szükségképpen az állam privatizál. Ahol az állam privatizál, ott óhatatlan a törekvés, hogy a kormány, a parlament , a politikai pártok mögött álló érdekcsoportok politikai eszközöket is használjanak az állami vagyon elosztásának befolyásolására. Ez a veszély mindenütt megvan, ahol privatizáció van. Kétségtelen, hogy az a tény, hogy pártpolitikusok kerültek a privatizá ció vezető intézményeibe az elmúlt négy év folyamán, még akkor is a politikai korrupció gyanúját keltette a privatizáció iránt, ha valójában esetleg nem is volt mögötte politikai korrupció. Azt hiszem, valamennyien egyetérthetünk abban, hogy olyan privatiz ációs szervezetet és intézményeket kell létrehoznunk, amelyek a lehetséges mértékig korlátozzák a politikai korrupció lehetőségét. Az a megoldás, amit a törvényjavaslat a koalíciós megállapodásra és a kormányprogramra támaszkodva tartalmaz, arra törekszik - és ebben a tekintetben egyébként érdemes a német példára hivatkozni , hogy maximális mértékben különválassza a privatizációt, amely egy szakmai, üzleti jellegű tevékenység, a politikai szférától. Ezért alkalmazza a kormányprogram és a benyújtott törvény javaslat azt a megoldást, hogy magát a privatizációt egy olyan részvénytársaság kezébe adja, amelynek az élén politikailag semleges köztisztviselők állnak, és ezek a köztisztviselői pozícióban lévő emberek üzleti típusú döntéseket hoznak, és ez a tevékenys ég el van választva a kormánytól. Ez egy olyan megoldás, ahol az állami privatizációs részvénytársaság privatizál, a kormány ezt felügyeli, és a parlament meg az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Az a vita, amely Szabó Iván képviselőtársunk napirend előtti fe lszólalása óta arról folyik, hogy milyen felügyelet, milyen irányítás alatt álljon a privatizáció, valójában nem arról szól, hogy eggyel több miniszteri bársonyszéket foglaljanak el ebben a teremben és eggyel több miniszteri Mercedes parkoljon a Kossuth La jos téren. Bár ez sem mellékes kérdés! Ez a vita arról szól, hogy a privatizáció el legyene különítve a politikától, a pártoktól, avagy ne legyen elkülönítve. (Dr. Kövér László: Ez nevetséges!) Mi amellett vagyunk, hogy legyen elkülönítve, és mindenképpen olyan megoldást kell alkalmazni, oly módon kell a hatásköröket rendezni, hogy ennek az elkülönítésnek garanciái legyenek. Azt hiszem, ezt támogatja az ellenzék is, s nyilván nem örülne, ha a jelenlegi kormánypártok mögött álló politikai érdekcsoportok jut nának befolyáshoz a privatizációban, és támogatják nyilván a jelenlegi kormánypártok is, hiszen nem szeretnék, ha hasonló gyanú övezné a mi privatizációs tevékenységünket, mint amilyen a társadalomban az előző kormánypártok privatizációs tevékenységével ka pcsolatban kialakult. Tulajdonképpen csak ennyit szerettem volna elmondani a privatizációs törvényről, ha nem érték volna nagyon súlyos vádak az elmúlt heti vitában a privatizációs törvénytervezetet és ezzel
