Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
180 forint, a másik tanulmány szerint - kerekítek - 590 millió forint. A környezetvédelmi bizottság mindkét dokumentummal rendelkezik. Negyedszer: Egy televíziós műsorban nyilatkozott egy illetékes vízügyi i gazgató, szerinte a megvalósítás költsége 900 millió forint. Ehhez hozzá kell számítani a lebontás költségét - mert a keresztgát ideiglenes lesz , és az építésnek ez másfélszerese, tehát összesen 2,25 milliárd forint. Az utolsó adat: A vízügyi szakemberek szerint nem kizárt az sem, hogy egy árvíz elviszi az egészet, az ideiglenes gátat úgy, ahogy van, s akkor újra kell építeni, vagyis előfordulhat, hogy már az idén legalább 1,8 milliárd forint lesz a keresztgát költségvetési terve. A keresztgátas megoldás véleményem szerint a Cvariáns működőképességét támasztja alá, azt igazolja, azt szolgálja, elfogadásával a vízlépcsőműködés gondolatát fogadjuk el. Jelenleg a vízlépcső okozta károkért és potenciális károkért, amelyek fennállnak, veszélyük létezik, a szlov ák felet terheli a felelősség. A keresztgáttal és Dunakiliti részleges üzembe helyezésével a felelősségben mi is osztozni fogunk. Ez a hágai döntés előtt elfogadhatatlan. A megoldás - mert az is felmerült, nem hangzott el megoldás, persze vízügyi bölcs én sem vagyok - azért követhető az adatokból, hogy a mosoni vízkivételnél érkező 4045 köbméter/secundum vízmennyiséget - amit a szlovákok is állítólag bizonyosra garantálnak, mindenesetre ez valószínűbb, hogy meglesz, mint a 400 - kell megfelelően elosztani, s a vegetációs periódusban - hangsúlyozom, a vegetációs periódusban - ezt kell kiegészíteni az elektromos üzemi szivattyúk által az ÖregDunából biztosított vízzel. Ez véleményem szerint megfelel az országos érdeknek, figyelembe veszi a regionális érdekek et, valamint tükrözi eddigi álláspontunkat is. Véleményünk szerint a dunakiliti duzzasztómű részleges üzembe helyezése ellentmond a '92. évi XL. számú, a szerződés megszüntetését kimondó törvénynek. Végezetül legyen szabad idéznem a Heti Világgazdaság egyi k friss írását: "A hágai pert nem lehet megnyerni, legfeljebb nem kell túl sok kártérítést fizetnünk. Hol nyíltan, hol kódolva ez a meglehetősen cinikus nézet hangzik el tavaly nyár óta a szocialista politikusoktól. A főleg szocialista berkekben tapasztalh ató beletörődés, a politikai klíma változása azoknak a vízügyi szakembereknek a pozícióit erősíti, akik mindmáig jó elképzelésnek tartják a vízlépcsőt. Tőlük aligha várható más, mint hogy e jó koncepció megvalósítása felé törekedjenek. Erre pedig az nyit s zámukra teret, hogy a hágai perbe csak azzal a feltétellel mentek bele a csehszlovákok, ha Magyarország nem kéri a bíróság ideiglenes intézkedését a Duna, a közös határfolyó vízének megosztására. Ebben a kérdésben vállalták, majd megállapodik a két ország . Ami látszólag vízügyi kérdés, valójában azonban kitűnően alkalmas hágai pozíciónk gyengítésére." Ígérem, hogy a lapszemlét nem folytatom, más idézetem nem lesz. Én a magam részéről - azt hiszem - világosan kifejtettem azt, hogy ezt az előterjesztést támo gatni nem tudom, Nem pusztán olyan formainak tekinthető okokból, mint hogy le vane írva a megegyezés, nincs leírva, hanem azért, mert garancia nincs sehol, se távol, se közel, sehol a szemhatáron garancia. Másrészt pedig ez a megegyezés a 400 köbméterről, ez a könnyelmű szlovák kijelentés egy kicsit olyan, mint a miniszterelnök úrnak - a miénkről van szó - "...már elnézést kérek" formájú bocsánatkérése a szlovákoktól. Azt hiszem, itt, emögött egy olyan probléma, egy olyan mély kormányzástechnikai és koalíc ióspolitikai probléma húzódik meg, amit szerintem nem a parlament előtt kellene rendezni, nem a mi feladatunk. Ez viszont egy lecsapódása ennek a vízügyi, vízpótlásos kérdésnek. Azt hiszem, az a javaslat, amelyről ma a környezetvédelmi bizottságban tárgyal tunk, tehát hogy a parlament ezekkel a kérdésekkel egyrészt nem foglalkozik, másrészt pedig a magyar kormány felelős ezekért, lényegileg elfogadható. Másrészt pedig, ami innen éppúgy hiányzik, mint véleményem szerint az alapszerződésekből, a garancia eleme . Az egyik serpenyőben egy rendkívüli súlyú, igen
