Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
176 e z a kérdés nagyon komolyan foglalkoztatja - azért vagyunk itt még ebben az órában, és gondolom, még hosszú vita előtt is állunk. Hegyi Gyula képviselőtársam utalt a tüntetésekre, a Dunával, a Dunaszaurusszal kapcsolatos tömegdemonstrációkra, állásfoglaláso kra. Én azt hiszem, abba az irányba, amerre az én következtetésem szerint ez az ügy tart, azért sem mehetek el hozzászólásomban, mert a nyolcvanas évek legvégén éppen e Ház előtt nem azért tüntettem, pontosabban éppen az ellen tüntettem, amiről itt most ré szben szó van, következményeiben és előzményeiben. Pontosabban azt szeretném mondani, hogy ha akkor az ellen tüntettem, az nem valami csökönyösség, a szamár csökönyös következetessége. Ellenkezőleg: ha akkor az ellen foglaltam állást, az egykori egységes e llenzéken belül, következetesen, erkölcsi és természetvédelmi meggondolásokból adódóan, akkor ezt ma sem teszem másként, mert nincsen rá okom. Ami itt többféle ügyben elhangzott, arra természetesen nem térnék vissza. A közelmúltban egy alapszerződéssel kap csolatban, az alapszerződések gondolatával kapcsolatban a Fidesz egyik vezetője úgy fogalmazott, hogy szemlátomást a látóhatár peremére került talán a nemzeti értékek fokozatos feladása. Úgy látom, itt nem pusztán arról van szó, hogy a koalíciós kormány eg y remélt belpolitikai sikerrel az ígéretek legalább egyikének szeretne megfelelni a szlovákmagyar alapszerződés tekintetében. Ez és a közeledésnek, a jószomszédságnak egy ilyen fajta, Jászi Oszkártól Kádár Jánosig felfogott, mítikus értelme természetesen vitakérdés lehet. Viszont azt hiszem, a magyarszlovák alapszerződésnek történő alárendeltségében egy komoly koalíciós probléma is van, nevezetesen az MSZP és az SZDSZ egyik koalíciós problémája. A távoli, békés, külső szemlélőnek legalábbis így tűnik, his zen nyilvánvaló, hogy az MSZPs miniszterelnök és a szabaddemokrata közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, valamint a környezetvédelmi tárca álláspontjai ebben a kérdésben legalábbis nem mindenben látszanak harmonizálni. Nem kárörvendve jegyzem meg, csak döntési helyzet és a többi... - hát, bizony, jobban kellett volna előre rendezni. A környezetvédelmi bizottság a tavaly november 16án kelt 7/1994es állásfoglalásában felkérte a kormányt arra, hogy készítsen a vízpótlás valamennyi lehetséges változa táról egy olyan összefoglalót, amely alkalmas a politikai következmények mérlegelésére is. Annak idején ennek az állásfoglalásnak az előkészítése során egy bizottságon belüli kicsi bizottság alakult. Ennek az előmunkálatsorozatnak a keretében írtam '94 sz eptemberében azt, hogy "Jelenlegi álláspontunk a korábbi, mely szerint a vízpótlást ideiglenes jelleggel, a vegetációs időszakokhoz igazodva a MosoniDunából történő vízkormányzással és ezt kiegészítő szivattyúzással célszerű megoldani. Az elkövetkező téli időszakot - mondtam szeptemberben - ki kell használni arra, hogy a már '93 augusztusában megkezdett, majd abbahagyott, és '94 júliusában újraindított szivattyús vízpótlás tapasztalatai elemzésre kerüljenek, és a jövő évi gyakorlat erre épülhessen. Szükség es ez, mivel nem tisztázott, mit érhetünk el ezzel a vízpótlással, és egyáltalán milyen mennyiségű víz szükséges. A megnyugtató - de szintén csak átmenetinek tekinthető - megoldást azonban csak a kedvezőbb vízmegosztás adhatja. Ezt kell elérni - úgy fejező dik be az idézet , hogy Hága előtti pozícióinkat ne rontsuk." Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez az anyag elkészült, de mérlegelésére már nem kerülhetett sor, mert még ezt megelőzően Horn Gyula miniszterelnök úr Mečiar kormányfővel előzetes megállapodást kötött. Megállapodást, szerződést, szóbeli megegyezést - erre most nem térnék ki , sajátos módon azzal a politikussal, aki személyében is felelős a Duna eltereléséért, és aki most egy szomszéd ország kormányfőjeként aktív résztvevője a szigetközi vízpótlá s alternatíváiról szóló magyarországi vitának. Ez megint egy újabb, a miniszterelnök úrtól sajnos lassan szokásossá váló kész helyzet megteremtése, az Országgyűlés és a kormánykoalíció pártjainak kész helyzet elé állítása. Ez már nem nevezhető udvariatlan lépésnek, hisz' a két kormánypárt napi koalíciós együttműködését is ez
