Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
18 csak önállókból áll egy modern és működőképes társadalom, természetesen nincsenek. Ilyen ábrándokat nem szolgál a kormányprogram, nem szolgál a privatizációs stratégia sem. Azt a fajta modern polgári társadalmat, és az annak alapjául szolgáló modern piacgazdaságot viszont szolgálja az a privatizációs törvényjavaslat, majd törvény, amelynek a vitája most folyik. Ezt szolgálja többek között minden, ami a kistulajdonosok privatizációban való részvételét szolgálja ebben a privatizációs stratégiában és törvényjavaslatban. Ezt szolgálja a dolgozói és mindenekelőtt a vezetői kivásárlásnak az eddiginél jobb lehet ővé tétele, ezt szolgálja mindaz, amit a külföldi tőke magyarországi megjelenése, jelenléte érdekében ez a privatizációs törvény tesz. Ennyit erről a társadalomképről, és azt hiszem, valamennyien egyetérthetünk abban, hogy egy ilyen társadalomképet kell a privatizációs stratégiának és törvénynek szolgálnia. Harmadszor: arról szeretnék néhány szót szólni arról, hogy kiknek az érdekeit is szolgálja ez a privatizációs stratégia és privatizációs törvényjavaslat, mert ezzel kapcsolatban is úgy vettem észre, hogy vannak még félreértések. Amikor Békesi László pénzügyminiszter úr odaért expozéjában a múlt kedden, hogy az elmúlt évben 10 százalékra csökkent a készpénz és 10 százalékra a deviza részesedése a privatizációs bevételekből, akkor az ellenzéki padsorokból v alaki azt a megjegyzést tette: végre. Őszintén meg kell mondanom, nem értem ezt a megjegyzést. Nem értem ezt a megjegyzést, mert aki ezt gondolja, az azt hiszi, hogy az a készpénz, amit az államkincstár kap a privatizáció során, valahol elvész, annak a kés zpénznek 10 millió magyar állampolgár számára nincs funkciója. Azt hiszi, hogy a magyar állampolgárokat csak az szolgálja, csak az, hogyha nem pénzzel, hanem mindenféle pénzhelyettesítőkkel ők maguk fizethetnek, vagy esetleg nem is ők maguk, mert ez a dolo g lényege, a privatizálandó jószágért. Aki így gondolkozik, az megfeledkezik arról: ha a privatizációs bevétel az állami adósság csökkentésére szolgál, az nem a pénzügyminiszternek jó, hanem az egész országnak jó, mert hiszen az államadósság csökkentése a vállalkozók feltételeit és az állampolgárok adózását teszi könnyebbé. Szó sincs tehát arról, hogy örülnünk kellene annak, hogyha nem valódi pénzzel fizetnek azért, amit az állami vagyonból eladunk. De nemcsak erről van szó. Arról is szó van, hogy amikor az t mondjuk, hogy készpénz, készpénzes és tőkeemeléses privatizációt tartunk indokoltnak, ez azért is valamennyiünk javát szolgálja, mert valamennyiünk számára az a fontos, hogy olyan új tulajdonosai legyenek az eddigi állami vagyonnak, akik abban a helyzetb en vannak, hogy jól tudják működtetni az állami vagyont, akik abban a helyzetben vannak, hogy tudnak beruházni ebbe az állami vagyonba, hogy tudják fejleszteni, tudják korszerűsíteni azokat a vállalatokat, amelyeket átvesznek. A készpénzes és tőkeemeléses privatizáció előtérbe állítása szelektál azok között, akik jelentkeznek új tulajdonosnak, kiválasztja azokat, akik az egész ország javára tudják hasznosítani, tudják működtetni ezeket a vagyontárgyakat, és kiszűri azokat, akik erre nem nagyon alkalmasak. E zzel kapcsolatban emlékeztetnék arra a vitára, hogy mit is kell tenni a privatizációs bevételekkel. Sokan ellenzik azt a törekvést, kormányzati törekvést, hogy a privatizációs bevételeket minél nagyobb mértékben az államadósság csökkentésére fordítsák, és azt javasolják, hogy nem helyes ez, mert akkor ezek a privatizációs bevételek nem hasznosulnak a köz számára, hanem fordítsuk munkahelyteremtésre, korszerűsítésre, termékszerkezetváltásra ezeket a privatizációs bevételeket. Hát kérdem én: ha az á llamadósság csökken, és ezért több hitelhez juthatnak a vállalkozók, ha csökkenhetnek a vállalkozók adóterhei, vajon ez nem a szerkezetváltást, nem a munkahelyteremtést szolgálja? Dehogynem! Csak egy különbség van. Míg az egyik esetben maga a vállalkozó dö nt arról, hogy a csökkentett adóterhek mellett hogyan és miképp fogja átalakítani a termékszerkezetet és bővíteni a munkahelyeket, a másik esetben az az állami hivatal dönt ugyanerről, amelynek a költségvetésből átadják ezeket a pénzeket. Én azt hiszem, az zal a gondolkodással, a piacgazdasági gondolkodással, a polgári társadalmat előkészítő gondolkodással az a megoldás áll összhangban, hogyha a privatizációs bevételeket
