Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 28 (68. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
1358 Úgy gondolom, hogy a szlovákmagyar alapszerződéssel kapcsolatban a magyar kormány és a külügyi kormányzat elhallgatott egy olyan jelentős tényt, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni , mert hiszen Horn Gyula több alkalommal is arra hivatkozott a kormányprogram kapcsán, hogy ő ezt követően mindig valós tájékoztatást fog adni a magyar választópolgároknak. Konkrétan arról van szó, hogy 1968. október 27én az akkori Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése egyhangú szavazással elfogadta a nemzetiségi alkotmánytörvényt, a 144/1968as törvénycikket. A nemzetiségi alaptörvényt október 29én a Csehszlovák Szocialista Köztársaság akkori elnöke aláírta, tehát kihirdette, egyébként a törv ény január 1jén lépett volna hatályba. Viszont valamennyi újság, szinte kivétel nélkül, megjelentette ezt a nemzetiségi alaptörvényt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó 1968. október 27ei alkotmánytörvényt. Nekem i s az Új Szó 1968. október 29ei, keddi számának a vezércikke van a kezemben, amely Bratislavában, tehát Pozsonyban került kiadásra. Ebben a nemzetiségi törvényben több olyan tény szerepel, amelyek mellett most, az alapszerződés kapcsán nem lehet szó nélkül elmenni. Ugyanis ez az alaptörvény kimondja, hogy a közös hazában megbonthatatlan egységben a cseh és szlovák nemzettel együtt a magyar, a német, a lengyel és az ukrán - zárójelben: ruszin - nemzetiség is alkotja a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. K imondja, hogy ennek keretében önállóan és önigazgatásilag fejlesztik saját nemzeti életüket. Biztosítja ez a nemzetiségi alaptörvény, hogy a nemzetiségeknek egyenjogú helyzetet és részvételt kell biztosítani az államakarat formálásában és az államhatalom g yakorlásában. Kimondja, hogy egyenjogú helyzetet kell teremteni a gazdasági és a kulturális életben, és olyan megfogalmazásokat is tartalmaz, miszerint a köztársaság állampolgára szabadon, saját meggyőződése szerint dönt nemzetiségéről, tilos az elnemzetie tlenítésre irányuló nyomás bármilyen formája, és bármilyen nemzetiséghez való tartozás egyetlen polgárnak sem lehet kárára. Egyértelmű tehát, hogy ez a nemzetiségi alkotmánytörvény lényegesen több jogot adott az akkori Csehszlovákiában élő magyarságnak, mi nt amit a jelenlegi külügyi kormányzat és a kormányzat tudott kiharcolni. Nem igaz tehát az az állítás, miszerint itt valamiféle diplomáciai sikert elért eredményről számolhatna be a Magyar Köztársaság kormánya! Messze nem tudtak addig eljutni, ameddig 196 8ban az akkori csehszlovák nemzetgyűlés eljutott! Miután elnök asszony rámutatott a táblára, az idő múlására, sajnálattal itt be kell fejeznem a felszólalásomat, de ennek egyéb kihatásaira máskor fel fogom hívni a figyelmet. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Ha jól értem, frakcióvezető úrnak az azonnali kérdésekben feltett egyik kérdése ezt a témát megismétli, és ott folytatni fogja. Megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak. KOVÁCS LÁSZLÓ kü lügyminiszter : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Nagyon röviden szeretnék reagálni, mert ahogy hallom, ezt a kérdést újra meg fogom kapni délután, és nem akarom a tévénézőket azzal untatni, hogy kétszer mondjuk el - T orgyán képviselő úr is, és én is - ugyanazokat az érveket. Néhány dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik: mi nem az 1968as Csehszlovákiával, hanem az 1995ös Szlovákiával kötöttünk alapszerződést. (Taps a bal oldalon.) Tehát azt hiszem, nincs különösebb értelme most felidézni korábbi törvényeket. (9.20) A másik: ez a törvény, amire képviselő úr hivatkozik - és röstellem, de nem tudom, hogy ez a mai Szlovákiában érvényese vagy sem, nem ismerem annyira a szlovák jogrendet , amennyiben
