Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 27 (67. szám) - A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
1339 gyakorlat látszik megoldhatónak, és ezért az összes érintett jogterületet kiegészítve kell az egyezménnyel összhangba hozni. Mindezek alapján természetesen a törvényjavaslat beterjesztése indokolt, mégis engedjen ek meg egy kritikát, amit feltétlenül meg kell fogalmaznom. A különböző hírforrásokból már értesültünk arról, miszerint a kormányzat készül a családjogi törvény átfogó kodifikációjára - melynek az időszerűsége aligha vitatható, hiszen egy negyvenhárom éves törvény módosítása, illetőleg teljesen új alapokra helyezése indokolt. (18.20) Célszerű lett volna, ha a T/105ös számú javaslattal addig vár a kormány, amíg nem készül el a tervezett egyéb változtatás, mert akkor elkerülhető lenne, hogy egyegy törvénnye l egyegy parlamenti ciklusban többször is kelljen foglalkozni. Egyébként ez nemcsak a családjogi törvényre vonatkozik és nem is csak a jelenlegi parlamentre, hanem általában jellemző az elmúlt öt év törvényalkotására. A javaslatról elmondható, hogy jól el őkészített tervezet és az egyezményhez igazodóan, körültekintően kívánja szabályozni a szülők és a gyermekek individuális kapcsolatát. Csak egészen röviden a szövegről és a meglátásom szerint szükségszerű változtatásokról, mert úgy gondolom, hogy kisebb sz övegpontosításokat nem ártana beleszőni a törvényjavaslatba, már csak azért is, mert a pontosítások az egyezmény szövegéhez igazodnak, másrészt pedig félreérthetetlenné tennék a törvényhozó akaratát. A törvényjavaslat 1. §a nem veszi át pontosan az egyezm ény szövegét, ami azzal magyarázható, hogy az egyezmény fordítása sajnos tévesen történt. Ezt a kritikát merész dolog kimondani innét a parlamenti pulpitusról, azonban szakértőkkel konzultálva valamennyien arra a megállapításra jutottunk, hogy az egyezmény sajnos nem egészen pontosan vette át a szöveget és a fordításba egy kis hiba csúszott. Szerintem a most előttünk fekvő törvényjavaslat némi módosításával ez korrigálható. Az egyezmény ugyanis a "gyermek mindenek felett álló érdekének" fordítja a szöveget, ami azért hibás, mert történelmietlen, morálisan megkérdőjelezhető és jogilag értelmezhetetlen. Történelmietlen azért, mert az elmúlt évtizedekben változott a generációk családon belüli helyzete, koronként eltérő volt az egyes életkori csoportok megbecsül ése is. Nem vitás, hogy a gyermek sajátos helyzeténél fogva különös védelemre szorul, a gyermek érdekét azonban a család és a társadalom összes érdeke között kell elhelyezni, mert morálisan nem lehet különbséget tenni egy 12 éves gyermek és mondjuk egy 85 éves aggastyán érdekei között. Jogilag azért értelmezhetetlen, mert egy érdeket, jelesül a gyermek érdekét, minden más érdek fölé emel, ami tarthatatlan helyzetet teremtene még a családjogon belül is, nem beszélve a különböző jogágakról. Engedjenek meg egy példát: egy kisajátítási eljárásban egy 12 éves gyermek jogállása nem lehet más, mint egy 85 éves emberé. A választ azonban maga az egyezmény megadhatja számunkra és nem egy elnagyolt fordítás, mert azt sugallja, hogy a gyermek érdekeit kétféleképpen lehe t előnyben részesíteni: vagy a gyermek érdekét előbbre sorolni mások érdekeivel szemben, vagy pedig kiválasztani a gyermek számára a legfontosabb érdeket. Az egyezmény fordítása helyesen az, hogy a gyermek legjobb érdeke. Ezért a normaszövegbe egyetlen szó beszúrása indokolt, és ez pedig a "legjobb". Ha a normaszöveg úgy szólna, hogy a törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú legjobb érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni, akkor itt a felsőfok alkalmazása a nagyobb nyomatékot jelentené és súlyozottabban jelenítené meg a gyermek érdekét, de nem abszolutizálná. A törvényjavaslat 2. §ához: A magyar családjog bontási rendszere a házasság feldúltságát tekinti olyan indoknak, amely a házasság felbontásához vezethet. Ennek bizonyítékaként fogja fel a felek egyező akaratnyilvánítását, melynek részét képezi a lényeges kérdésekben való egyezségkötés is. Ennek lényegében két fő oka van. Egyrészt mind a házasfelek, mind pedig a közös kiskorú
