Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 27 (67. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1312 létminimum alatt vannak. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy itt kiemelt helyzetben lévő rétegről van szó, amelynek tagjai jó, hogyha csöndben vannak ilyen megszorító inté zkedésnél. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Pető Iván és Orosz István jelentkezett még hozzászólásra, de egyikőjüknek sem tudom megadni a szót, a Házszabály nem teszi lehetővé. (Közb eszólások a bal oldalon: Személyes megtámadtatás! Ügyrendi bizottság.) Nem történt semmi olyan, amely személyes sértés címén hozzászólásra adna lehetőséget. (Zaj, közbeszólás a bal oldalon: Ilyen nincs!) Ügyrendi, frakcióvezető úr? DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : É n nem szeretnék itt nyilvános vitát folytatni arról, hogy egyformán ítéljüke meg a személyes érintettséget. Kónya Imre azt mondta lényegében, hogy mást beszélek itt, mint amit szombaton mondtam, ami magyarul azt jelenti, hogy hazudtam szerinte. (Zaj a bal oldalon.) Én azt gondolom, ez kimeríti a személyes érintettséget, de lehet, hogy nem értünk egyet ebben. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Frakcióvezető Úr! Azt hiszem, hogy egy parlamentben ez nagyon sokszor előfordul, hogy olyasmiket mondanak egymásnak a képviselők, hogy most mást mond, mint korábban. (Derültség.) Nem hiszem, hogy ezt olyan személyes sértésnek kellene venni, aminek a címén áldatlan vitát kezdenénk. (Derültség, taps.) Egyébként szeretném azoknak a képviselőtársaimnak is felhívni a figyelmé t, hogy ez rájuk is vonatkozik, akik most nagyon kacagtak. Rájuk talán még jobban. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Torgyán József frakcióvezető úrnak, aki napirend előtt rendkívüli ügyben kért szót. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm. I gen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy ügyrendi észrevétellel kezdjem a napirend előtti felszólalásomat, bár természetesen nem kérek rá külön időt. Ugyanis arról van szó, hogy több frakcióvezető előre jelezte, hogy a pénzügyminiszter úrnak az 1995. március 22ei diáktüntetésen tanúsított magatartásával kapcsolatban kívánják a rosszallásukat kifejezni. A pénzügyminiszter úr nyilván közfeladata ellátása miatt nem lehet jelen. Azonban itt volt a miniszterelnök úr a plenár is ülés kezdetén, és a konstruktív bizalmatlanság indítványának intézményrendszere értelmében egyébként is a miniszterelnök úr lenne köteles helytállni adott esetben akár a pénzügyminisztere, Bokros Lajos helytelen magatartása miatt is. Ezért engedje meg a z igen tisztelt Ház, hogy nehezményezzem azt, hogy a miniszterelnök úr a konstruktív bizalmatlanság intézményéből fakadó kötelezettségeinek nem kíván eleget tenni, hanem látszólag kivonja magát az ezzel kapcsolatos helytállásból. Hiszen én remélem, hogy vi ssza tetszik venni a hangot, mert akkor megint kifogásolni fogják, hogy túl hangosan beszélek, hirtelen felerősödött, felerősítették a hangomat, (Derültség.) tehát ugye, hogy legyen mire hivatkoznia majd a televíziónak, meg a rádiónak, meg az újságoknak. T ehát úgy gondolom, hogy a miniszterelnök úrnak ezt a magatartását szóvá kell tenni. Ami most már a pénzügyminiszter úr magatartását illeti, én úgy gondolom, hogy a diákság rendkívül ritkán szokott kimenni az utcára, és ha kimegy, nagyon nehéz szívvel teszi ezt. Emlékeztetem önöket arra, hogy 1956. október 23án milyen nehéz szívvel határoztuk el magunkat, hogy kimegyünk az utcára. (Zaj a bal oldalon.) Vagy emlékeztetném önöket arra, hogy, mondjuk, az 1848. március 15ei ifjúságnak is mennyi sérelmet kellett elszenvednie, amíg elhatározta magát, hogy az utcára megy. De utalhatnék akár a Tienanmen téri eseményekre is, hogy a diákságnak a türelme már ott is nyilvánvalóan túlment a tűréshatáron, mire kimentek a Tienanmen térre.
