Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF):
14 DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az MDF vilá gosan megfogalmazta privatizációval kapcsolatos elképzeléseit, és hasonlóképpen a 288. számú törvényjavaslattal kapcsolatban is. Úgy gondolom, ezt megismételni fölösleges lenne, inkább reklámot szeretnénk csinálni magának a privatizációnak. Úgy gondoljuk u gyanis, hogy amikor Magyarország arról döntött, hogy a piacgazdaság - annak szociális változata - kiépítése mellett foglal állást, egyben arról is döntött, hogy az állami tulajdont valamilyen formában le kell bontania, az állam vállalkozói vagyonát magántu lajdonba, magánkézbe kell adnia. Ehhez választotta eszközül azt a privatizációt, amely - minden hibája és kritikája ellenére - egyértelműen versenyeztetésen alapult, átlátható volt. Mint Békesi László pénzügyminiszter úr a múlt heti expozéjában említette, jól tette az előző kormány, hogy - szó szerint idézem - "az állam vállalkozói vagyonának privatizációjakor az alapelvet, a piaci értékesítést végig fönntartotta". A privatizáció sokkal több hasznot hozott az országnak az elmúlt négy évben, mint amit a sajt ó alapján vagy más, politikai indíttatású viták nyomán feltételezhetnénk. Szintén Békesi úr utalt arra, hogy a magánszektorban lekötött tőke lényegesen jobban hasznosult, mint az állam tulajdonában lévő lekötött tőke. Ő az 1993as év adataira hivatkozott, amikor szerinte a magánszektorban száz forint lekötött tőkére vetítve 3 forint 80 fillér, az állami szektorban mindössze 80 fillér adózás előtti eredmény keletkezett. Szintén tőle idézhetném azt, hogy a privatizáció nem felelős a munkanélküliségért, különö sen nem annak arányáért, mert a privatizált cégeknél a létszámleépítés - az ÁVÜ 200 vállalatot vizsgált meg ebből a szempontból - kevesebb volt, mint általában a létszámleépítés a magyar vállalkozói körben, amelyben döntően állami vállalatok domináltak. Ha ezek a feltételezések és ezek az állítások igazak - és én Békesi László pénzügyminiszter úrnak elhiszem , akkor ez egyértelműen azt támasztja alá, hogy bármennyire az egyik legélesebben megfogalmazott kampányjelszó volt az elmúlt választás során a privat izáció, a korrupciónak és minden egyéb rossznak az AntallBoross kormányhoz való kötése, valójában mégis egy olyan privatizáció történt itt, ami mindenképpen elismerésre méltó. Legvégül, betetőzésül a Világbank decemberi jelentését szeretném, ha nem is pon tosan idézni, de a lényegét visszaadni. Ebben összehasonlították a cseh, a szlovák, a lengyel és a magyar privatizációs gyakorlatot, és a világbanki jelentés egyértelműen azt fogalmazta meg, hogy a négy ország közül a legötletesebb, a legelfogadhatóbb, a l egpiacszerűbb privatizációs formát és stratégiát Magyarországon alkalmazták. Úgy gondolom, ezek után arról kell beszélnünk, hogy a privatizáció - amely több hónap óta gyakorlatilag áll vagy legalábbis bizonytalan helyzetben vannak azok, akik ezzel foglalko znak - mikor fog újra a megfelelő ütemben tovább folytatódni. Ezért az MDF olyan konstruktív magatartást kíván a vita során alkalmazni, amelyben a már benyújtott törvényjavaslathoz csak olyan módosító indítványokat kíván fűzni, amelyek végül is a privatizá ció jobb ellenőrzését tennék lehetővé. Átláthatóbb, egyértelműbb módosító indítványokkal lehet például az egyszerűsített privatizációt, a listás privatizációs szakaszokat javítani, mert úgy gondoljuk, hogy ezen javító módosító indítványokkal végül is elérh etjük azt a célt, hogy a privatizáció tovább folytatódjék az eredeti elképzelés szerint, és lehetőleg minél előbb befejeződjék. Sokszor hangoztattuk, nem igazán érezzük, miért van szükség új privatizációs törvényjavaslatra. Úgy gondoljuk, ez egy presztízs politikai indíttatású törvényjavaslat, ugyanis azokat a módosításokat és új elemeket, amelyek ebben a törvényjavaslatban benne vannak, a meglévő törvényhez tavaly szeptemberben minden további nélkül be lehetett volna adni módosításként. Már rég túl lennénk a vitáján, és a privatizáció gyorsult ütemben folytatódott volna tovább. Ekkor legalábbis elkerültük volna azt a veszteséget, amelyre Horn Gyula miniszterelnök úr tavaly szeptember 27ei beszédében utalt, vagyis az ominózus 6 milliárd forintos feláldozott haszonra, vagy potenciális veszteségre, amely azáltal érte az országot, hogy a privatizáció leállt. Nyolc hónap óta, bizony, ez így van, ezért ez az úgynevezett feláldozott haszon azóta már közel 50 milliárd forint.
