Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Salamon László): - LÁNYI ZSOLT (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
1272 Amennyiben felértékeli az eszközöket és a mér legben kimutatja az értékhelyesbítéseket, a forrásoldalon azonos összegű értékelési tartalékot kell kimutatnia. A számvevőszék e törvénymódosításhoz benyújtott véleménye azt javasolta, hogy a benyújtó ezt a 41/A §t törölje, arra való hivatkozással, hogy a számviteli törvény módosításával egyidejűleg más törvények harmonizációját is szükséges megteremteni, és talán célszerű lenne az új privatizációs törvénnyel is összhangba hozni. Ami a törvényjavaslat alapos, körültekintő szakmai előkészítésének számvevősz éki kritikáját illeti, azzal maximálisan egyetértünk, de azt gondolom, hogy az elmúlt hónapok törvényhozási gyakorlatában ezt már megszoktuk. Nekünk, kereszténydemokratáknak azonban ezen túlmenően más aggályaink is megfogalmazódtak e módosító javaslattal k apcsolatban. Szeretném leszögezni, hogy a piaci értéken való értékelés nem teljesen új elem már a számviteli szabályozásban, hiszen a jelenlegi törvény 38. § (1) és 39. § (3) bekezdésében foglalt szabályozás lehetővé tette a tervezett leírást meghaladó ért ékcsökkenés elszámolását a tárgyi eszközöknél, beruházásoknál, illetőleg a gazdasági társaságokban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél abban az esetben, amikor az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke alacsonyabb lett, mint a könyv s zerinti nettó értéke. Másrészt kötelezően előírta a fennálló devizahiteltartozásnak az aktuális árfolyamon történő átszámítását és az árfolyamveszteség elszámolását. A javaslat ez utóbbi kötelező elszámolást megszüntetné, és az értékelés kérdésében való d öntést a vállalkozásra bízná. Nyilvánvaló - és egészen biztosan ez fog bekövetkezni , hogy azok az érdekelt vállalkozások, amelyek az árfolyamveszteséget nem tudják kigazdálkodni, az elszámolás mellett fognak dönteni, mert ez nekik érdekükben áll. Az eszk özoldalon kimutatott értékhelyesbítéssel azonos összegben a forrás oldalon értékelési tartalékot kell kimutatni. Mi történik ezáltal? Egy valóságos veszteségnek lesz egy légből kapott forrása, ennek következtében a mérlegben meg fog szűnni a veszteség. A v állalkozás helyzete persze semmivel nem lesz jobb, csupán szebb képet fog mutatni. A törvény jelenlegi előírása arra készteti a vállalkozást, hogy feltárja és megszüntesse a veszteséges gazdálkodás okait. A mostani módosító javaslat bevezetésével ez a kény szer megszűnne, a mérleg nem mutat veszteséget, tehát úgy tűnik, nincs semmi baj - a valóságban azonban csak görgeti maga előtt a problémát. A javaslat szerint az értékhelyesbítést elkülönítve ki kell mutatni a mérlegben. Elvileg ez azt jelenti, hogy mutat ja a veszteség nagyságrendjét, a valóságban azonban nem biztos, hogy így lesz, mivel a vállalkozás dönt arról, hogy mely eszközöket vonja be az értékelésbe. Ha pedig az értékelés nem lesz teljes körű, a mérleg nem ad megbízható és valós képet a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről, tehát a számviteli törvény alapelveivel sem lesz összhangban. Az indokolás főleg az alábbiak miatt tartja szükségesnek a javaslat bevezetését: "A beruházásokhoz igénybe vett devizahitelek miatt elszámolásra kerülő árfolyamveszteség olyan nagy, amelyet a vállalkozások jelentős része nehezen tud kigazdálkodni, így a mérleg szerinti eredmény is veszteséges. A veszteségek halmozódása következtében pedig már 1994ben is előfordulhat, hogy az adott vállalkozás saját tőké je negatív előjelű lesz, mivel a veszteség meghaladja a jegyzett tőke összegét. Így reális a veszélye annak, hogy a saját tőke nélküli vállalkozás részére nem lesz pénzintézet, amely hitelt adjon." Az indokolásból számomra két dolog mindenképpen kö vetkezik. Egyrészt azt gondolom, hogy itt jelentős nagyságrendről lehet szó, a vállalkozások jelentős része nem tudja kigazdálkodni az árfolyamveszteséget. (17.50) Az indokolásban ugyan nincsenek adatok, de talán érdekes lehetett volna megtudni, hogy a vál lalkozásoknak milyen körére vonatkozik ez a megállapítás, és milyen nagyságrendet képviselhet
