Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Dr. Gyuricza Béla (Fidesz) - a honvédelmi miniszterhez - "A katonai felsőoktatás fejlesztésének késlekedése" címmel - DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár:
1258 Köszönöm szépen. A kérdésre dr. Fodor István honvédelmi minisztériumi államtitkár úr válaszol. Megadom a szót. (16.20) DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A magyar nap ilapok a közelmúltban valóban felhívták a figyelmet egy, a Washington Postban megjelent cikkre - és azután ennek különböző reakciói jelentek még a napokban is hazai napilapjainkban , amely cikk meglehetősen elmarasztaló minősítést tartalmazott a Varsói Sz erződés volt tagállamainak hadseregeiről, vezetőinek gondolkodásmódjáról és e hadseregek harckészségéről. Tette ezt a cikk olyan hangnemben és stílusban, amelynek alapján én bizonyosra veszem, hogy ez a minősítés nem azonosítható mértékadó politikai vagy katonai körök álláspontjával, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, mert mértékadó körökben nem szoktak ilyen stílusban fogalmazni. Hadd mondjam el, hogy az általam ismert, és ha a mértékadó körökhöz nem is tartozó, de legalábbis azokhoz köze lálló amerikai politikusok - például a budapesti követség dolgozói, katonai attaséi - véleménye eltér az ebben a cikkben megjelent állásponttól. A képviselő urat - mint katonai vezetőt is - ismerve meggyőződésem, hogy ön sem tudott volna egy olyan hadsereg nél magas beosztásban hosszú ideig szolgálni, amelynek vonatkozásában az amerikai cikk megállapításai helytállóak lennének. Az a véleményem tehát, hogy ezt a minősítést - nevezetesen az amerikai cikk minősítését - nem indokolják a magyar hadseregnél egyébk ént lehet hogy akár meglevő, akár vélt problémák. Például az a probléma sem, amely ténylegesen létező probléma, és amelynek kapcsán a Honvédelmi Minisztérium vezetése részéről némi önkritikát gyakorolva el kell mondanom, hogy ennek a témának interpellációk ént történt felvetését a képviselő úr részéről indokoltnak tartom. Indokoltnak tartom a felvetést két okból. Egyrészt, mert a tisztképzés jövője meghatározó a magyar honvédség jövője szempontjából, másrészt, mert a katonai felsőoktatásnak 1998ban más fels őoktatási intézményekkel egy időben esedékes akkreditálásához a lehető legkorábbi időpontban ismertté kell válnia a működést szabályozó joganyagnak. A joganyag kidolgozásához azonban mindenekelőtt a katonai felsőoktatás átalakításának koncepcióját kellett kialakítani. Nem kívánom eltitkolni, hogy a koncepció kimunkálása során voltak házon belüli vitáink, hiszen az átalakítás egzisztenciákat érint, alá, fölérendeltségi viszonyokat érint, és nem könnyű dolog a szabad szellemiségű, autonóm felsőoktatás és a k özismerten szigorú, zárt normák szerint működő katonaság szempontjainak összehangolása. De elmondhatom, hogy a házon belüli vitán túl most már a kodifikációs munka folyik a Honvédelmi Minisztériumban. Ez olyan stádiumban van, hogy a képviselő úr kérdésére válaszolva tájékoztathatom a tisztelt Országgyűlést: a honvédelmi miniszter úr április 30áig a kormány elé terjeszti a katonai felsőoktatási tanintézetek minősítéséről és a tanintézeti hallgatók jogállásáról szóló törvény tervezetét, és még ebben a félévb en kiadja a felsőoktatási törvény 115. §ának (2) bekezdésében felsorolt tárgykörökben a miniszteri rendeletet. Az érintett tanintézetek vezetőivel történt egyeztetés alapján mondhatom, hogy ebben az esetben 1998ban nem lesz akadálya a tanintézetek akkred itációjának. Másik kérdésére válaszolva szeretném biztosítani képviselő urat, hogy a készülő jogszabályok összhangban állnak a képviselő úr által is felsorolt kritériumokkal, nevezetesen: megfelelnek a felsőoktatási törvény és a honvédelmi törvény előírása inak, tehát az intézmények közvetlenül a miniszter irányítása alá kerülnek. Megfelelnek a haderőreform szempontjainak, ezzel együtt az euroatlanti integrációs követelményeknek. És mindezek mellett mellesleg összhangban állnak a kormányprogram "Felsőoktatá s 2000ig" című fejezetében lefektetett elvekkel.
