Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP):
1183 miniszterelnökeinek, külügyminisztereinek, valamint politikai közéletének képviselői jelenlétében megfigyelőként részt vett a jugoszláv, az olasz és az osztrák külügyminiszter is. Ezen a megbeszélésen Szűrös Mátyás, anélkül, hogy föladta volna a mi ezeréves jogainkat, a magyarság helyzetének rendezésére egy rendkívül fontos dokumentumot nyújtott át, amire Havel elnök úr kijelentette, egyetért azzal, hogy a két félnek el kell ismernie a nemzeti kisebbségek kollektív jogait. Nem egy jogot, nem a legkisebbet, hanem kollektív jogait, tehát mindhárom jogot: a területi, a politikai és a kulturális autonómiára vonatkozó jogot. Elítéli a kollektív bűnösség elvét - állapítja meg ez a dokumentum , tehát a Benešdekrétumokat, és elutasítja a reciprocitás alkalmazását. Tehát sokkal többet harcolt ki Szűrös Mátyás, mint amit ön az egész apparátussal. És ráadásul ő nem ment el Párizsba arcul köpni a magyarságot, hogy Pá rizsban kössenek egy olyan szerződést, ami a párizsi békediktátum következtében a magyar nemzet újabb meggyalázását, megalázását jelenti. Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagyon el vagyok keseredve amiatt, amit ön tett. Ne vegye rossz néven, ha a Független Kisgazdapárt úgy értékeli ezt, mint nemzeti jogaink feladását. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP részéről Bársony András képviselő úr kíván szólni. BÁRSONY ANDRÁS (MSZP) : Elnök Úr! T isztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném folytatni, ahol Eörsi Mátyás egy gondolattal már reagált az imént elhangzottakra. Nevezetesen: mától rossz magyarnak lenni Szlovákiában. Ő Románia példáját hozta. Én visszakérdezek: tegnapig jó volt magyarnak lenni Szlovákiában, tisztelt képviselőtársaim? Úgy gondolom, ha jó lett volna, akkor erre az egész tárgyalássorozatra, az egész vitára nem kellett volna sort keríteni. Ez a beállítás nemcsak ezért hamis. Hamis azért is, mert egy olyan folya mat kellős közepén vagyunk - nevezetesen: az alapszerződések megkötésének sorozata közepén , amelyet még az előző kormány indított el. Az előző kormány hozott tető alá néhány alapszerződést, amelyek akkor és a maguk nemében előremutatóak voltak, de amelly el kapcsolatban éppen ellenzéki képviselőtársaim állapíthatták meg legutóbbi látogatásuk során KárpátUkrajnában, hogy bizony, elég nehéz a helyzet. Bizony, elég nehéz a helyzet, és ez csak annak a következménye, hogy - idézem az alapszerződésben foglaltak at, kedves képviselőtársaim : a felek egyoldalú és közös lépéseket tesznek, hogy előmozdítsák e kötelezettség végrehajtását. Utána felsorolja még a nyilatkozatot és az összes mellékletet. Ez az alapvető különbség. Ez a szerződés - a magyarszlovák alapsz erződés - nem politikai óhajok, sóhajok és deklarációk gyűjteménye, hanem taxatíve benne van, hogy be kell építeni az adott ország jogrendjébe jogi kötelezettségként a benne felsorolt paragrafusok mindegyikét, beleértve az 1201es Európa Tanácsi ajánlást. Alapvető különbségről van szó. Szeretnék még néhány gondolatot elmondani azzal kapcsolatban, amit képviselőtársam az imént elmondott arról a bizonyos 1990es találkozóról. Kétségtelen: nagyon sok felelős magyar politikus nagyon sok felelősségteljes kijele ntést és nyilatkozatot tett, megfogalmazva benne, mi volna a legjobb Magyarország, a magyarság, a magyar nemzet számára. De szeretném emlékeztetni mindannyiunkat arra, hogy miközben minden tiszteletem a Cseh Köztársaság jelenlegi elnökéé, Václav Havelé, ak i annak idején elismerte ezeket a kötelezettségeket, szeretném elmondani, hogy az ő velünk egybehangzó akarata ellenére sem sikerült abban az országban, amelyiknek ő ma a köztársasági elnöke, ezeket a dekrétumokat annullálni. Semmifajta érvénye nem volt az akkori deklarációcserének, jóllehet politikailag nagyon fontosak és ma is követendők volnának. Éppen arra mutatnak rá, hogy politikai kijelentések, politikai deklarációk mily keveset érnek, ha nem követi őket tényleges jogi rendezés, amely mögött nemzetkö zi garanciák vannak, amely mögött ott van a
