Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 20 (65. szám) - A környezet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
1160 Ezt a kaotikus helyzetet bizonyítja többek között az is, hogy a javaslat sok olyan rendelkezést tartalmaz, amelyet ma is hatályban lévő jogforrás rendez. Ilyen például a környezetvédelmi hatásvizsgálat kérdésköre, amelyet a 14 6/1992. (XI. 4.) Korm. számú rendelet vezetett be, elsőként az energiaiparban. Ezt a rendeletet egészítette ki a 86/1993. (VI. 4.) Korm. számú rendelet, amely többek között hatásvizsgálat elvégzését írta elő a villamos és a földgázvezetékekre is. Mindezekb ől következően látható: a törvényjavaslat elfogadásakor számolni kell azzal a ténnyel, hogy léteznek olyan jogszabályok, amelyek e törvényt megelőzően születtek, és továbbra is hatályosak; ugyanakkor ezzel párhuzamosan kiadásra kerülnek az említett különbö ző végrehajtási szabályok is. Ebben a helyzetben teljesen egyértelmű, hogy tovább nő a jogbizonytalanság, amelyet ez a törvény elfogadása esetén eredményezni fog. Ezek után ismételten felvetődik bennünk a kérdés: a javaslat készítői egyáltalán ismertéke a jogalkotási törvény előírásait? Egyáltalán elolvastáke ezt a törvényt? A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy "A jogszabály megalkotása előtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmigazdasági vis zonyokat, az állampolgári jogok és kötelezettségek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának lehetőségét; meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell." Amennyiben ezt a törv ényelőkészítési menetrendet nem tartja be a kormány, sorozatban születhetnek megalapozatlan, végrehajthatatlan törvények, amelyek csak zűrzavart, jogbizonytalanságot és káoszt eredményezhetnek az országban. Azt hiszem, ezt a már kialakult helyzetet bármel yik magyar állampolgár tanúsíthatja. A Független Kisgazdapárt sajnálattal állapítja meg, hogy ez a javaslat, amennyiben jelen formájában elfogadásra kerül, csak tovább növeli az országban a környezetvédelem területén kialakult anarchikus állapotokat. Itt a zonnal fel kell vetnem a felelősség kérdését, miután ez a törvényjavaslat jogi színvonalát illetően már nem az első olyan előterjesztés, amely a kormány részéről a magyar parlament lejáratását eredményezi, ugyanis az előterjesztés színvonala egyszerűen deh onesztáló a magyar parlamentben tevékenykedő képviselőkre is. A jogalkotási törvény 24. § (1) bekezdése kimondja: "Az igazságügyminiszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszk edjék be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek." A 23. § pedig a jogszabály tárgya szerint hatáskörrel rendelkező, illetőleg a kijelölt miniszter felelősségét állapítja meg a jogszabály előkészítéséért, így különö sen azért, hogy a szabályozás szükséges és a tervezett megoldások alkalmasak a kitűzött cél elérésére. Felvetődik bennünk a kérdés: a törvényalkotó hogyan tett eleget a jogalkotási törvény 18. § (1) bekezdésében foglalt előírásoknak, amelyek szerint a jogs zabály megalkotása előtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmigazdasági viszonyokat? Ki kell mondanunk, hogy az országban a környezetvédelem területén is katasztrófahelyzet van: a huszonnegyedik órában vagyunk! Csak néhány példát említek: Szigetkö z, Balaton, Velenceitó, a szovjet laktanyák környékén visszamaradt környezetszennyezés, Várpalota környékének ipartelepi szennyezése, a privatizáció során bekövetkező környezetszennyezés. Budapest egyik legszennyezettebb kerülete a IX. kerület - most még a megmaradt kevés zöldövezetet is beépítik a Dunaparton szállodákkal, lehetetlenné téve a Soroksári út amúgy is elviselhetetlen levegőjét. Ez a törvényjavaslat tehát nem oldja meg a súlyos problémákat. Nem elég kimondani, hogy meglévő környezetünket meg k ell védeni - amire egyébként az előttünk lévő javaslat teljesen alkalmatlan. A jogszociológiában alapfogalomként oktatják a jogi egyetemeken, hogy ha valamely életviszonyt nem egy, hanem több jogszabály szabályoz, annál kevésbé érvényesülnek a gyakorlatban , vagyis annál kevésbé tartják be azokat. Ugyanezen követelményt támasztja alá a jogalkotási törvény 18. § (3) bekezdése, amely kimondja, hogy az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetőleg azonos vagy hasonló módon kell
