Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 20 (65. szám) - A környezet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KISS RÓBERT (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Salamon László): - CSIHA ANDRÁS (MSZP):
1158 A múlt héten egyetemi tanárokkal, gyakorló környezetvédőkkel beszélgettem, és ők is felhívták a figyelmet, hogy ez egy jó passzus: igen, lehet egyeg y településen szigorúbb feltételrendszer, de ez mindenképpen szakmailag megalapozott és reálisan szigorú feltételrendszer legyen. A harmadik, amit szeretnék kiemelni: a javaslat növeli, illetve nevesíti az önkormányzatoknak a környezetvédelmi célra fordíth ató pénzeszközeit, lehetőséget teremtve az önkormányzati, környezetvédelmi alap létesítésére, és - szeretném aláhúzni - annak célirányos felhasználására, mert az önkormányzati költségvetések készítésekor időnként vita, hogy ezt a pénzt hova teszem vagy hov a nem teszem, meg a zsák lyukát foltozzuk be, és oda menjen el a pénz. Tehát úgy érzem, hogy ez a célirányosság nagyon fontos és lényeges. Ez az alap lehetőséget ad a környezetvédelemmel kapcsolatos fejlesztésekhez a saját erő biztosítására, tehát a pályáz ati lehetőség - legalábbis elvben - megnövekszik, másrészt lehetőséget teremt - úgy érzem - vizsgálatok elvégzéséhez, ami talán jelen pillanatban nem elsőrangú kérdés egyegy önkormányzatnál. Itt szintén szeretném megemlíteni - a hiány érzetével , hogy a megyei önkormányzat számára - ugyancsak a már fentebb említett okok miatt - lehetővé kell tenni hasonló alapnak a létrehozását, erre szintén módosító indítvánnyal fogunk élni. Még egy dolgot szeretnék kiemelni - ez inkább probléma. Ez pedig az, amikor a tö rvényjavaslatban az előzetes környezeti tanulmányról és a környezetvédelmi engedélyezési eljárásról van szó, és különféle szakhatóságok kötelező meghívását írja elő az törvényjavaslat. Ebben nem szerepel a helyi önkormányzat jegyzője és/vagy polgármestere. Nincsenek nevesítve a minden esetben meghívandók körében, holott úgy érzem, ez szükséges lenne. Egyrészt: bármilyen tevékenységre adjon ki a környezetvédelmi felügyelőség engedélyt, a szakhatóságok véleményét is figyelembevéve, az mindenképpen összefügg a helyi önkormányzat jegyzőjének szakhatósági, államigazgatási közreműködésével - hisz' ha egy telephely engedélyezéséről van szó, akkor azért, ha építési engedélyről van szó, akkor azért, és azt hiszem, nem kell a példákat tovább sorolni. Tehát ilyen módon már az előzetes eljárásban - előzetes környezeti tanulmány esetében is - szükségesnek tartjuk a jegyző bevonását. A polgármester bevonása is meggondolandó. Egyrészt mint a település politikai képviselője, képviselhetné az adott település állampolgárainak az érdekét, közvetíthetné a lakosság érdekét, észrevételeit, és adott esetben az önkormányzati rendelet a polgármesterre is testálhat bizonyos jogköröket. Itt szeretnék rátérni a következő gondolatkörre, ami a törvényjavaslatban is megfogalmazódik, ez pedi g: a társadalom tagjainak, a civil szerveződéseknek a környezetvédelem ügyében való részvétele. Az elmúlt tíz év nem volt mentes e területen sem a csatározásoktól, a legkülönfélébb vélemények hangzottak el. Egy biztos: a társadalmat, annak tagjait a környe zetvédelem kérdéseinek megvitatásából, a döntések előkészítéséből kizárni nem szabad, nem lehet. Erre a törvényjavaslat lehetőséget teremt, illetve nem egy esetben kötelező bevonásukat írja elő. Nagyon fontosnak ítélem meg a helyi önkormányzatok és a körny ezetvédelem iránt elkötelezett szervezetek, szerveződések közötti kapcsolatot, az együttműködésüket. Miért? Ugyanis azt hiszem, az országban nem egy példa van arra, hogy ilyen kapcsolatok, együttműködések híján később nagy üggyé váló témák is valahol egye gy önkormányzatnak a működési területén képződtek - és lett belőlük országos téma. Holott - esetleg jobb együttműködésben, a szakhatóságokat is beleértve - talán ezek a viharok csökkenthetők lettek volna. Fontos, hogy a környezetvédő szervezetek képviselői jelen legyenek az adott önkormányzati bizottságokban. Erre egyébként a módosított önkormányzati törvény is lehetőséget ad, és tulajdonképpen az önkormányzatokon is múlik, hogy mennyire veszik őket igénybe. Ugyanakkor fel kell vetni e kérdéskörön belül, hogy az érzelmi töltésű vagy a szakmailag megalapozott érvek ütközzeneke. Úgy vélem, hogy csak az utóbbi út a járható, azaz: ezekben a vitákban a szakmai érvek kell hogy döntsenek elsősorban és mindenekelőtt, bár tudom, hogy ez az ide ális állapot, ami jelen pillanatban elég nehezen közelíthető meg.
