Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 20 (65. szám) - A környezet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
1152 széles körű társadalmi ellenőrzés gyakorlatának. Az elmúlt öt esztendőben végbement gazdasági változások törvényi követésére pedig végképp nem volt alkalmas. Mindebből jól látszik, hogy az új törvény megalkotása rendkívül időszerű volt, némileg már meg is késett. Mit vá runk, mit várhatunk el az új törvénytől? Véleményem szerint a várakozás reményteli, de valószínűleg eltúlzott. Egy mégoly jó törvény érvényesülése is időigényes folyamat. A törvénytervezet 39. § b) pontja - nagyon helyesen - kétévenkénti értékelést tervez az Országgyűlés jogkörében, míg a hatévente megújítandó nemzeti környezetvédelmi program nyújt értékelhető időhatárt, melyben a törvény hatásai kimutathatók. Ezek után négy pontban szeretném elmondani az új törvénnyel összefüggő várakozásaink főbb elemeit. 1. A jogharmonizáció kérdése. Ha Magyarország a világ egyik legnagyobb állama lenne, talán volna lehetőség arra, hogy törvényei más államok számára példamutató kezdeményezések legyenek. A valóság sajnos az, hogy hazánk kis ország egy fejlett régió peremén , hasonló gondoktól gyötört társak között. Törvényeink, ha mégoly jók is, környezetükből kiszakítani országunkat nem képesek. Fejlődésünk, illetve ökológiai létünk csak szomszédainkkal együtt képzelhető el. Egymásra utaltságunk és függő helyzetünk bizonyít ékai a közelmúlt vészhelyzetei: Csernobil, a Szigetköz, a Dráva stb. Igen fontos tehát, hogy törvényünk a környezetről hasonló elvek alapján épüljön fel szomszédainkéval, melyek közös alapja az Európai Unió normái lehetnek. 2. A törvény időbeli alkalmazhat óságának kérdése. E törvény megalkotásánál - biztos vagyok benne - létrehozóit az a nemes szándék vezette, hogy jól működő, hatásos és hosszú távra szolgáló művet készítsenek. A törvény minőségének tehát egyik mutatója lehet az időbeli megfelelés; azaz men nyi ideig képes szolgálni azt a célt, amiért létrehozták. E téren tanulságos az 1887ben készült, majdnem száz esztendőt megért vízügyi törvény, amelyet csak 1964ben dolgoztak át. Napjainkban pedig az 1964es változat adja át helyét az újnak, amely harmin c évet élt. Természetes az, hogy a törvény megfelelését nemcsak belső, hanem külső okok is befolyásolják. Elfogadott nézet az, hogy hosszú távon a kódexszerű kialakítás a megfelelő forma. E tárgyalt törvénytervezetben keverednek a kódexszerű, a kerettörvén yi és a részletes szabályozási elemek. Félő, hogy heterogenitása miatt rövid távon belül korrekcióra vagy akár mélyebb átalakításra lesz szükség. 3. A törvény komplexitásának kérdése. A fizikai környezeti elemek - mint a föld, a víz, a levegő - védelme a t örvény keretében sajnos nem megfelelő módon érvényesül, de hangsúlyozni kell, hogy ezek önmagukban véve sem elegendőek. Környezetünket komplex rendszerként szemlélve, az élővilág és az épített környezet védelme a teljes rendszerhez szorosan hozzátartozik. Az épített környezet védelme a 24. és 27. §okban rendkívül rövid és elnagyolt. E tekintetben a törvény aránytalannak mondható. Az épített környezet védelmével kapcsolatban módosító indítvánnyal kívánok élni, amit a részletes vitában ismertetni fogok. (18. 10) 4. pont. A környezetvédelem és a település, területfejlesztés kapcsolatának kérdése. A törvény céljának meghatározásánál az 1. § (2) bekezdés f/ pontja előírja a piacgazdaság kialakításának és működtetésének, a fejlődésnek környezetet megőrző követelm ényeivel való összehangolását. Továbbá a 3. § (1) bekezdés i/ pontja rendelkezik a területfejlesztés külön törvényben való elkészítésének során a törvénnyel való összehangolásáról. Véleményem szer int e két rendelkezés jó, de nem elegendő. A már említett i pari fejlődés okozta problémák, a világméretű túlnépesedés, a nyersanyagok vészes fogyása, valamint az okozott természeti problémák kezelése, gondolok itt például az üvegházi hatás okozta klímaváltozással együtt járó gondokra, feltétlenül indokolják hazánk ban is a környezetvédelem és a területfejlesztés legszorosabb együttműködését.
