Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 20 (65. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - IZSÓ MIHÁLY (FKGP):
1145 Soron következik a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általáno s vitájának folytatása és lehetőség szerinti lezárása . Az előterjesztést T/486. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/486/24. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót - egy ilyen v an egyébként: Izsó Mihály képviselő úr. Kérem, fáradjon a szónoki emelvényre. IZSÓ MIHÁLY (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Minden törvényjavaslat, ha az elfogadás után hatályossá válik, lehet gyenge, rossz törvény, de lehet sors döntő, életmeghatározó a nemzet életében. A T/486. számú, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat az olyan nemzet életében, mint a miénk, igen rendkívüli fontosságú lehet - s kell hogy legyen. Nem mindegy, hogyan védjük hazánk szellemi ér tékeit, hiszen lett volna, van is és lesz is mit védenünk. A jövőben is születhetnek olyan szellemi termékek, mint a golyóstoll, a Rubikkocka vagy az atomkutatás stb. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy világviszonylatban elsők vagyunk a találmány ok alkotásában, viszont az értékesítés területén nem állunk ilyen jól: szellemi termékeinket sok esetben elkótyavetyéljük, hiszen az előzőekben említett témák jobban gazdagították más országok népeit, mint a miénket. Igen tisztelt Képviselőtársak! Nem kívá nom tovább ragozni a több mint százéves, találmányokkal kapcsolatos törvények, jogszabályok szebb vagy esetleg borús napjait - azt részben már megtették előttem más képviselőtársaim , azonban szeretnék a Független Kisgazdapárt és a magam nevében újabb ész revételeket tenni. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a magyar szellemi alkotás képessége és készsége az egész földkerekségen elismert és jelen van, hiszen a művészeti, technikai, műszaki életünkben ez bárhol tetten érhető. A szellemi érték mindig na gy értékmérője egy nemzetnek, amit nemcsak kiérdemelni, hanem ápolni, megbecsülni is kötelessége. A szellemi érték egyre fontosabb eleme a műszaki gondolkodás, a műszaki technológiafejlesztés, a műszaki technológiai problémák megoldása, amelyeknek eredmény e az újszerű megoldás, egy új technológiai folyamat, illetve egy új termék - egyszóval: a találmány. E találmány hitelesített formája a szabadalom, amelyet az Országos Találmányi Hivatal ad meg találmányként, bejelentett téma alapos szakmai vizsgálata és a zonosnak tűnő vagy hasonló műszakitechnológiai összehasonlító vizsgálatok eredménye alapján. A szabadalom megadásakor az azt megtestesítő termék vagy technológia a feltaláló szellemi tulajdona, de egyben a nemzet szellemi és gazdasági értéke, a nemzetközi tekintély növelésének tényezője is. Ezért ettől a pillanattól kezdve nemcsak a feltaláló érdeke a találmányok, szabadalmak védelme, hanem a népgazdaság érdeke is, hiszen mind a belföldi, mind a külföldi értékesítéskor ez jelentős állami bevételt is jelent és biztosít - értem alatta az áfát, személyi jövedelemadót stb. A hazai szabadalmak két csoportra oszthatók: az egyik a vállalati vagy szolgálati szabadalom, a másik a magánbejelentés vagy magánszabadalom. A szolgálati szabadalom legfőbb jellemzője, hogy viszonylag olcsón jön létre annak ellenére, hogy a nagyobb jelentőségű, nagy horderejű szabadalmak ebbe a kategóriába tartoznak. Ez érthetővé válik, ha megvizsgáljuk a szolgálati szabadalmak keletkezését, létrejöttét és lefolyását. A szolgálati szabadalom úgy jön létre, hogy mögötte egy rendkívül erős pénzügyi és kivitelezői szakmai bázis áll, amely könnyen felhasználható és mozgatható anélkül, hogy az a találmány létrehozásának költségeiben kimutathatóan megjelenne. Ugyanis a tárgyi feltételek - például sz akirodalom, dokumentációkészítés, gépelés, szakrajz, tárgyi eszközök, ráfordítások, munkaidőfelhasználás, kivitelezési költségek, anyagköltségek, szabadalmi ügyvivői díjak, bejelentési és fenntartási költségek - nem a feltalálót vagy a feltalálókat terhel ik, hanem az a vállalati költségből kerül fedezésre anélkül, hogy a kivitelezésben résztvevőknek erről tudomása, majd később ebből részesedése lenne.
