Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 14 (64. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DEMETER ERVIN (MDF):
1113 1920ban az első világháború veszteseként Magyarország aláírta a trianoni békeszerződést, és ekkor elvesztette területének kétharmad részét. A békemegállapodás, a békeszerződés vagy diktátum következtében a magyarság egyharmad része határainkon kívülre került. A második világháborút követően az 1947es párizsi békeszerződésben immáron másodszor írta alá Magyarország azt a békeszerződést, ami gyakorlatilag és nagy vonalakban a trianoni állapotokat rögzítette. (18.00) Ennek következtében több millió ember került politikai határainkon kívülre, több millió magyar került olyan helyzetbe, hogy az országát elvesztette olyan módon, hogy nem ő változtatta helyét, lakhelyét, nem hagyta el szülőföldjét, hanem a határok léptek át fölötte. Ezek a szerződések nem nyújtottak megfelelő jogvédelmet ezen emberek számára és nagyon hátrányos következményként jelentkezett az, hogy ezekben az államokban az elmúlt években nem volt demokrá cia. Mondjuk ki bátran, hogy nem volt demokrácia, hiszen egy demokratikus berendezkedésben sokkal könnyebb bármilyen kisebbségi és egyéb emberi jogokat érvényesíteni. Az elmúlt 75 évben a magyarság ezen része elvesztette intézményrendszerének döntő többség ét, elvesztette erejét, és egy nagyon erőteljes asszimiláció indult meg, különösen abban a két országban, amellyel alapszerződést kívánunk kötni. Az országok közötti megbékélés alapja megítélésem szerint mindenféleképpen egyetlen és legfőbb kérdésre kell h ogy összpontosuljon: a határon túl élő magyarság sorskérdésére, azaz a megmaradás kérdésére kell hogy érdemi választ adjon. A mindennapi híradások közepette, amikor tegnap a televízió Híradójában a legutolsó híreket hallottam, azt a hírt kaptuk, hogy tulaj donképpen mindenben megállapodás született, egyedül a kisebbségi jogok kérdésében nincs még megállapodás. Ez aggódóvá tett engem, hiszen meggyőződésem és megítélésem szerint az elmondott indokok alapján ez az első és legfontosabb kérdés, amire ezekben az ú gynevezett alapszerződésekben válaszolni kell. A szomszédos államokkal lévő konfliktusok kiküszöbölése a határon kívül élő magyarság több mindenre kiterjedő jogosítványainak biztosítása által lehetséges, amikor is figyelemmel kell lenni arra, hogy a magyar ok nem történelmi adottságok alapján kialakult kisebbséget képeznek, hanem határmegvonások során kerültek kisebbségbe. A magyarok számuk, történelmi és kulturális súlyuk alapján nem is klasszikus értelemben vett kisebbséget képeznek, hanem a nemzetnek egy részét egy történelmi helyen. A jogok - ellentétben a klasszikus kisebbségekkel - nem merülhetnek ki csupán a kulturális és a nyelvi jogok biztosításában, mert minden népnek joga van az önrendelkezéshez. Ezt a határon kívül élő magyarok autonómia formájába n, belső önrendelkezésként követelik, legitim autonóm és választott szervezeteik által. Egy népnek, amely a települési hely jelentős tartozékát alkotja, identitásának megőrzése céljából a kulturális jogokra való jogosultsága mellett joga van a politikai, a jogi, valamint a társadalmi ügyek intézésére a szubszidiaritás elve alapján. Minden megoldás, amelynek nem célja a területi, azaz a territoriális autonómia, csak látszatmegoldás és csak kiélezi a problémákat hosszú távon. Ha az alapszerződések funkciójukb an a stabilitásnak és a történelmi kiegyezésnek kívánnak megfelelni, messzemenően figyelembe kell venni a területi autonómia követeléseit, megteremtését és azt, hogy célként szolgálják és túlmutassanak a személyi autonómia jogain. Engedjék meg, hogy a magy ar kormány felelősségteljes döntése előtt a figyelmükbe ajánljam Kossuth ide vonatkozó intő szavait. "Eltiport nemzet újjászülethet, de öngyilkos nemzetre nincs feltámadás!" Kérem és tisztelettel javaslom, hogy a magyar kormány tegyen meg mindent, és csak olyan alapszerződést írjon alá, amely biztosítja a határon túl élő magyarság megmaradását. Kérem és javaslom, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolásakor - a bölcs és felelősségteljes döntése mellett -
