Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. évi (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
108 S ha már itt tartunk, hadd hozzak elő rögtön egy nem műszaki kérdést, egy talán furcsának tetsző közjogi, alkotmányjogi kérdést. Méghozzá azt az alkotmányjogi kérdést, hogy volte, illetve kitől volt a Magyar Köztársaság miniszterelnökének felhatalmazás a arra, hogy megállapodjon a Szlovák Köztársaság miniszterelnökével abban a kérdésben, hogy milyen legyen a dunai vízmegosztás, illetve hogy épüljöne fenékgát az ÖregDuna 1843as folyamkilométerénél. Azért vetem fel ezt a kérdést, mert az én szerény alko tmányjogi ismereteim szerint a Magyar Köztársaság kormánya a parlamentnek felelős közjogi intézmény. A magyar parlament az elmúlt évek során kétszer is kormánydöntéssel szemben hozott olyan parlamenti döntést, amikor nem adott parlamenti felhatalmazást arr a, hogy a Dunában fenékküszöb vagy fenékgát épüljön. Erről a tényről Horn Gyulának, de a mindenkori magyar miniszterelnöknek értesülnie kellett. Értesülnie kellett arról a hatályos parlamenti szándékról és akaratról, ami egy hatályos országgyűlési határoza tban fogalmazódik meg, hogy a magyar parlament nem adta a beleegyezését, nem adott felhatalmazást arra a mindenkori magyar kormánynak, hogy az ÖregDuna medrében fenékgát épüljön. Természetesen azt lehet mondani, hogy ilyen értelemben ennek az országgyűlés i határozati javaslatnak a módosítására sor kerülhetett volna, természetesen ha erre előzetesen felhatalmazást kér a Magyar Köztársaság Országgyűlésétől a magyar kormány. Nem történt ilyen felhatalmazás, s ebből a szempontból valóban analóg a helyzet a vil ágkiállítással kapcsolatos döntéshez, amikor egy érvényes törvénnyel szemben hozott meg a magyar kormány egy döntést. Az érvényes törvény végrehajtásának a felelőse a magyar kormány lett volna, és saját, a jogi normák hierarchiájában alacsonyabb szintű dön tése kapcsán felfüggesztette a világkiállításról szóló törvény végrehajtását. S itt sem véletlenül mondom, hogy törvényről van szó, mert hatályos az 1992ben meghozott L. törvény, amely úgy fogalmaz - röviden hadd idézzem a tartalmát , hogy semmilyen olya n műszaki megoldás nem elképzelhető, amelyik az 1977es magyarcsehszlovák államszerződésből fakadólag a bősnagymarosi és a kapcsolódó műszaki intézmények megvalósítását jelentené. Márpedig én azt gondolom, nevezzük bárminek - nevezhetjük fenékgátnak, fen ékküszöbnek, keresztgátnak , teljesen lényegtelen ebből a szempontból a megfelelő jogi terminológia kiválasztása. Az a kormányzati döntés és a magyar kormányfőnek az a megállapodása, amire a szlovák kormányfővel jutott, az nyilvánvalóan nemcsak a két orsz ággyűlési határozatban megtestesülő parlamenti döntéssel ellentétes és felhatalmazás nélkül megkötött kormányzati megállapodás, hanem nyilvánvalóan ellentétes egy hatályos magyar törvénnyel. Azt gondolom, ezeket a kérdéseket előbbutóbb tisztázni kell, mer t tarthatatlan az az állapot, amikor a magyar parlament állandóan kész helyzet elé van állítva. A korrektség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy ilyen szituációk az előző parlamentben is előfordultak a kormányzati működés különböző területein, amikor kormány zati és különösen parlamenti felhatalmazás nélkül köt megállapodásokat a magyar kormány, és ezeket a megállapodásokat kell - úgymond - tudomásul vennie, kész helyzet elé állítva az Országgyűlést, a Magyar Köztársaság parlamentjének. Csak röviden szeretnék a fenékgáttal kapcsolatos ökológiai veszélyekről beszélni, egyrészt azért, mert nem vagyok a téma szakembere, másrészt pedig nyilvánvaló, hogy egyet kell értenem azok hozzászólásával, akik azt mondják, hogy a fenékgát megépítése mellett, illetve a fenékgát megépítése ellen felhozhatók műszaki, környezetvédelmi szempontok. Éppen azért, mert a Fidesz parlamenti frakciójának évek óta az a szakmai érvekkel alátámasztott meggyőződése, hogy semmilyen körülmények között nem járható az az út, amely útra akar lépni most a magyar kormány, és amihez kéri a parlament tudomásulvételét vagy felhatalmazását, tehát hogy fenékgát épüljön az ÖregDuna medrében. Nem választható azért, mert ez azon az alapvető helyzeten nem javít, ami valamilyen módon megoldást igényel. Azon az alapvető helyzeten nem javít, hogy kevés a víz az ÖregDunában, éppen ezért kevés a víz a Szigetközben, és éppen ezért súlyos ökológiai katasztrófa fenyeget, ha már részben nem következett be. Azt gondolom, érdemes áttanulmányozni - és ebből a szempontból érthetetlen, hogy miért nem tanulmányozta át most a környezetvédelmi bizottság - a Magyar Tudományos Akadémiának azt az
