Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 22 (48. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - FILLÓ PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter:
78 a foglalkoztatási törvényt nem a költségvetési törvénybe cikkelyezve, hanem önálló törvény formájában módosítjuk. Örülök, hogy az általános vitában felszólalók megerősítették a foglalkoztatás i bizottság előtt már megtárgyalt koncepciót, amelynek valóra váltása a következő év teendője lesz. Köszönöm, hogy azt is elmondták, hogy ezen az előterjesztésen nem lehet számon kérni az átfogó módosítás valóra váltását. Ez az előterjesztés nem azonos az 1994. áprilisban beterjesztett és akkor csak részében elfogadott előterjesztéssel sem - erre Tóth Tihamér képviselőtársam utalt , bár a két javaslat egykét pontjában van érintkezés. A történet természetesen nem a színjáték harmadik felvonásánál kezdődik, bár a happy end akkor szokott bekövetkezni, ha van. Azt az indítványt ugyanis, amelyre Tóth Tihamér képviselőtársam utalt, a rövid idejű munkavégzést lehetővé tevő, a munkanélkülijáradék felfüggesztését indítványozó javaslatot eredetileg Nagy Attila képv iselőtársam körvonalazta, és halála után - iránta érzett kegyeletből és kötelességből - a szocialista párt képviselőcsoportja nyújtotta be. Azt hiszem, most a zárszóban indokolt Nagy Attila emléke előtt is meghajtani a fejünket. Tisztelt Ház! A javaslatot megtárgyalta az Érdekegyeztető Tanács. A változtatás módjával, a változtatás tartalmával általában egyetértett. Az Érdekegyeztető Tanács természetesen elvárja az előterjesztőtől, hogy máskor korábban terjessze javaslatát az ÉT elé. Ezt a kifogást a munkaüg yi tárca tudomásul vette. A munkaadók két kérdésben fogalmaztak meg ellenvéleményt. Ellenvéleményüket a foglalkoztatási bizottság is megtárgyalta, és nem támogatta. Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy módosító indítványokkal törekedtek ennek a rövid törvényne k a jobbítására. Az indítványokat nem szeretném sorba venni. Engedjék meg, hogy három olyan kérdéskörre utaljak, amely elvi kérdés és a tárca álláspontjának ismertetését igényli. Két képviselőtársam is vitatta a 4,2 százalékos munkaadói járulékot, azt a na gyságrendet, amelyben az Érdekegyeztető Tanács megállapodott. Győriványi Sándor képviselőtársam emelni kívánta a járulékot, Mádi László pedig csökkenteni. Ez is mutatja, hogy a kérdésről igen nehéz konszenzust létrehozni. Arra kérem a Házat, hogy az Érdeke gyeztető Tanács álláspontját támogassa. A második kérdéskör, amelyről most is szó esett Mádi László és Filló Pál felszólalásában, az a kérdés, hogy a kormány átalányfizetési kötelezettsége vajon költségvetési támogatáse vagy munkaadói járulék, és ennek a munkaadói járuléknak a fizetése hogy történjék. (11.00) Azt hiszem, az elvi kérdésben nincs közöttünk vita. A költségvetés, a kormány nem támogatja a Szolidaritási Alapot, hanem munkaadói kötelezettségének tesz eleget. Az Érdekegyeztető Tanácsban erre az é vre és csak erre az évre, 1995re az a megállapodás született, hogy a költségvetés átalányt fizessen be, és az átalány nagyságában is megállapodott a kormány a szociális partnerekkel. Ezért arra kérem Mádi Lászlót, hogy ne tekintse az ez évi megállapodást valamiféle törvényi bebetonozásnak. A foglalkoztatási törvényben nincs módunk arra, hogy éves hatályú megállapodást emeljünk törvényi szintre, de természetesen a kormány kötelességének tartja, hogy a foglalkoztatási törvény jövő évi tervezett módosítása so rán e kérdésre visszatérjen, ahogy ezt Filló Pál mondta. Úgy érzem, ebben az ügyben szintén nagyon pontosan fogalmazott Surján elnök úr a foglalkoztatási bizottság ülésén, aki azt az igényét fejezte ki - és a bizottság ezzel egyetértett , hogy az átalány összege nem szakadhat el attól az összegtől, amelyet a járulékkulcs alapján az adott intézményi bértömegből ki lehetne számítani. Végül a harmadik kérdéskör: indokolte, hogy a munkanélküli, aki munkanélküliellátást kap, munkaviszonyt létesíthessen - erre a problémára a részletes vitában Győriványi Sándor képviselőtársam visszatért. Én arra kérem képviselőtársaimat, gondoljanak bele ennek a helyzetnek az ellentmondásos voltába: valaki munkanélküli, és azért, mert munkanélküli, mert nincs munkaviszonya, ell átást kap; és az a munkanélküli, aki a munkaviszonyának a hiányáért ellátásban részesül, a jelenlegi törvényi szabályozással munkaviszonyt létesíthet, és ebben a munkaviszonyban a minimális bér határáig keresethez juthat. A helyzet nemcsak elvileg és erköl csileg problematikus,
