Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 22 (48. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
76 Köszönjük. MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz) : Az első módosító indítványo m kapcsán elmondott indokokat a korábbiakban már részleteztem. Mindössze azt az igényemet vagy azt az elképzelésemet szeretném még leszögezni: remélem, hogy az 1995. év folyamán lehetőség nyílik az élőmunkaterhek csökkentésére és a munkaadói járulék csökk entésére is. Ha nem 1995ben, akkor a későbbiek folyamán, hiszen korábban, amikor nőtt a munkanélküliség, és nőtt az ellátásban részesülők száma, akkor ez a bizonyos járulékteher rugalmasan ment fölfelé, de most, amikor csökken a kiadás, akkor lefelé bizon y eléggé ragadós ez a százalékpontos járulékteher, s nem akar lefelé mozdulni olyan ütemben, amilyen ütemben az igények szerintem ezt indokolnák. A második indítványom váltotta ki a nagyobb vitát a foglalkoztatási bizottságban. Ez azt célozza meg, hogy a b eterjesztett módosítás, amely átalányösszegben határozta meg a költségvetési intézményekben dolgozók után fizetett szolidaritási járulék mértékét, maradjon el. Az átalányösszeg meghatározása szerintem több ok miatt is problémá t jelent. Az egyik ok nyilvánvalóan a költségvetési törvény átláthatósága, a képviselői munkához kapcsolódóan a végrehajtó hatalom ellenőrzése, hiszen hogyan tudjuk mi megítélni az egyes fejezetek, az egyes intézmények tényleges kiadásait és bevételeit, ha azoknak a kiadásai nem ott jelennek meg a költségvetési fejezeten belül, hanem átalányösszegben egy teljesen máshol lévő helyen. A másik ok, hogy a foglalkoztatási törvényen belül - méghozzá egy szakaszon belül - van egy belső ellentmondás ezzel a módosít ó indítvánnyal, hiszen az (1) bekezdés kimondja, hogy a munkaadó a munkavállaló részére adott munkaviszonyból származó bruttó kereset 4,2 százalékát - egyébként általam javasoltan csak 3,3 százalékát - köteles munkaadói járulékként fizetni, míg a (2) bekez dés kimondja, hogy egyébként pedig a költségvetési szervek munkavállalóinak keresete után a költségvetés átalányösszegben fizet. (10.50) Az 1. § általános rendelkezés. Oda munkaadóként a költségvetési intézmények is beletartoznak, hiszen nincsen odatéve, h ogy kivéve a költségvetési szervek intézményeit. Azt gondolom, a törvényen belül sikerül most egy olyan ellentmondást beleplántálni, ami nem szerencsés, a precíz törvényalkotói munka szempontjából pedig kifejezetten nem üti meg a kívánt mértéket. Miért pon t ennyi ez az átalányösszeg? Erről tételes kimutatást sem a minisztérium, sem pedig a kormány részéről nem kaptunk. Mindezek miatt ez az átalányösszeg egy illuzórikus pénzösszeg. Van egy olyan sejtésem, hogy ez némileg hasraütésszerűen lett megállapítva. N em tudom, a tavalyi vagy az idei évben ez az átalányösszeg pontosan hogyan alakult a tényleges kiadási tételekhez képest. Azt gondolom, az idén nem egy költségvetési fegyelem, hogy ilyen átalányösszeget határozunk meg tényleges számítási javaslatok és bizo nyított tételek nélkül, és ennek a korrigálása nem történik meg. Akkor itt érvényesül egy olyan jellegzetesség, hogy a nem költségvetési szervek egyébként 4,2 százalék munkavállalói járulékot fizetnek a munkavállalók után, egyéb költségvetési szervek pedig az átalányösszegnek megfelelően visszabontva, majd kijön valamennyi százalékos összeg, de az valószínűleg nem annyi, amennyit a törvény előír, hanem vagy több, vagy kevesebb. Azt gondolom, ilyen különbségtétel semmilyen körülmények közepette nem jöhet lét re egy versenysemleges, szektorsemleges szabályozás esetén, ahol a magán- és az állami szférát hasonló jogszabályi normativitással szabályozom. Legfontosabb kifogásom ezzel a szabályozással kapcsolatban pedig az, hogy az átalányösszeg - egyébként szerintem a korábbi parlamenti ciklusban ellenzéki képviselőtársaim, akik a kormánypárti padsorokban ülnek, egyetértettek azzal, hogy ez nem szerencsés megoldás - bebetonozza ezt a nem szerencsés megoldást a foglalkoztatási törvénybe. Hiszen ezzel nem egy évre hatá rozom meg a költségvetési intézmények járulékösszegeit, hanem egy hosszabb távú, olyan általános foglalkoztatási törvényben, amit nem biztos, hogy jövőre módosítani fogunk, és nem biztos, hogy a
