Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKgP
300 a magánkézbe adásnál előre értékelhető és érzékelhető, hogy jobban fog üzemelni a privatizálás alá kerülő vagyon, mint korábban üzemelt. A külföldi tulajdonnál mérhetetlenül sok probléma merül fel. Nem vitatom, hogy a külföldi tőke érdeklődése drámai módon csökkent. Ennek a drámai módon való csökkenésnek természetesen vannak olyan okai is, hogy a meglévő legértékesebb vagyonokat kimazsolázták már, s vannak egyéb okai is. Ha megnézzük, hogy - mondjuk - az 1993. évi ela dásig tulajdonképpen már a korábbi 89,25 milliárd forint helyett '94 első félévében mindösszesen 0,08 milliárd forint bevétellel kalkulálhatunk, akkor ez a drámai csökkenés önmagáért beszélő tény. A dolog devizális részéről azért nem szabad külön szót ejte ni, mert a Matáv hatalmas értékű eladását leszámítva tulajdonképpen már nem is maradna valóságos devizális ellentétel az eladásoknál. Ezek a tények nyilván illuzórikussá teszik azt a stratégiai elképzelést, hogy az ötszáz főnél nagyobb, de a magyar gazdasá g egésze szempontjából nem stratégiainak mondható társaságokat lehetőleg a külföldiek részére kell értékesíteni. Úgy gondolom, most már az a külföldi tőke, amire a stratégia elkészítői gondoltak, nem fog rendelkezésre állni, de ha rendelkezésre állna, akko r is meg kell gondolni, vajon szabade a nemzet stratégiainak mondható középnagyságú vállalatai körének döntő részét külföldi kézre adni, hiszen ez az ország olyan kiszolgáltatottságát jelentené, amire én - sajátos szóhasználatommal - mindig a gazdasági ra bszolgaság fogalmát szoktam alkalmazni, és amire - ki kell mondanom nagyon keményen - bizony még a Guatemalai Köztársaság sem adna engedélyt, hogy egy ilyen mértékű külföldi tulajdon keletkezzen. Tehát én egyértelműen annak vagyok a híve, hogy a privatizác ió hátralévő részénél sokkal inkább megfontoltabban kell eljárnunk, mint eddig. Azt is szeretném, ha végre mindenki világosan látná, hogy ne várja senki a külföldi tőkétől a magyar gazdaság talpra állítását. A magyar gazdaságot a magyar kormánynak, az Orsz ággyűlésnek, nekünk kell talpra állítanunk. Senki ne várja idegenektől a mi gazdaságunk talpra állítását. Ez a feladat ránk vár. Vagy meg tudunk birkózni ezzel a feladattal, vagy nem tudunk megbirkózni vele. De ha úgy gondoljuk, hogy a külföldi tőke fogja helyettünk elvégezni, akkor még a reményét is eleve feladtuk annak, hogy mi a gazdasági szerkezet átalakítására vonatkozó feladatunknak eleget tegyünk. A külföldi tőke a privatizációs vásárlások során elsősorban a piaci kulcspozíciókba és a gyors megtérülé st jelentő ágazatokba fektetett be, és sajnos azt kell mondjam, hogy itt már döntő részesedést ért el. (12.50) Ilyen a nagykereskedelem, a kiskereskedelem, az élelmiszeripar, részben a szállodaipar - itt most nem kívánok az utóbbi bonyodalmakra utalni - és a gyógyszergyártás. A nagy tőkeigényű és elmaradott iparágak, így a kohászat, nyilván nem vonzotta a külföldi tőkét, ahol pedig megjelent a külföldi tőke lehetősége, mint Ózd, ott látjuk, hogy végül is a magyar államnak került pénzébe az egész dolog, és a külföldi tőke semmit nem jelentett. Ilyen még a gépipar, a fémfeldolgozás, a könnyűipar; ezek nem érdeklik a külföldi befektetőket. A nagy szolgáltatók: a kőolaj, kőolajszármazékipar, értékesítés, villamosenergiaipar, hírközlés, telefónia, gázszolgált atás - ezek továbbra is az érdeklődés középpontjában állnak. Ezek eladásából lehet bevételre számítani, de ezek az ország stratégiai gazdasági érdekeit érintik és az egész ország lakossága kiszolgáltatottá tehető, ha ezeket az értékeinket meggondolatlanul idegen kézre adjuk. Ezért a Független Kisgazdapártnak már Horn Gyula miniszterelnök úr emlékezetes szeptemberi beszéde alkalmával is az volt az álláspontja, hogy ezt úgy tudjuk elképzelni, hogy ennek a vagyonnak maximum 40 százaléka adható idegen kézbe, de itt is külön vigyázni kell a monopolhelyzet elkerülhetőségére, ezért a 40 százalékon belül egy kézbe lehetőleg 10 százaléknál több nem adható.
