Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABÓ IVÁN, az MDF
289 Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényterveze t - elhangzott itt ma már többször is - törvényesíti az ellenőrizhetetlenséget, a kontrollálhatatlanságot. Emlékezzünk vissza az ezekkel kapcsolatos vitákra az előző időszakokban. A végén kiderült, hogy a nagy, propagandisztikus mondások mögött büntetőjogi dolgok nem igazán fedhetők fel, magam nem kívánok azzal semmiképpen perlekedni, hogy az elmúlt négy év privatizációs ügyletei mögött sok esetben valóban találhatók etikailag kifogásolható lépések. Ebben a törvényjavaslat rendkívül ügyes lépést tesz: ami e tikailag eddig kifogásolható volt, ezt beemeli magába a törvénybe és a törvény rangjára emeli, tehát már ez a kifogás sem történhet meg. Lényegesen szűkíti ez a törvény az ellenőrzést. A tulajdonosi szervezet minden korlátozás nélkül társaságba viheti a va gyont - tessék megnézni a 22. §t. Bevételeiből cégeket alapíthat - 23., 24. §. Csökkenti a kötelező versenyeztetést - 28. §. Például a részvénycserék forgalma mögött bármi megtörténhet. Az úgynevezett szakértői privatizációban - 47. § - semmilyen kontroll nincs. A pályázatok kiértékelésének a rendje a 29. §ban nincs rögzítve. Széles körben lehet zártkörű pályázatot kiírni, ami fokozza az ellenőrizhetetlenséget. Lényegében szabadon lehet átadni a vagyont magánszemélyeknek a 35. § szerint. Tisztelt Képvisel őtársaim! Ez a törvénytervezet a szubjektív döntések és gumiszabályok tára. A pályázat kiértékelési menete nincs rögzítve - lásd a 32. §t. Már szóltam róla, hogy nincsenek úgy rögzítve a célok, amelyekből végül is kiderülne, hogy tényleg mi az elsődleges. Nincs szabály: mikor és hogyan lehet alkalmazni a részletfizetési lehetőséget - 5. §. Nincs pontos szabály, mikor lehet élni a vezetői kivásárlással - 58. §. Nincs pontos szabály arra, hogy milyen eladást adnak a szakértőknek a 47. §ban. Az egyik igen ko moly problémánk, hogy úgy érezzük, ez a törvény az állami bürokrácia lobbitörvénye lenne, ha a tisztelt Ház e formájában elfogadná. Feloldja a vezető kormánytisztviselők, államhivatalnokok összeférhetetlenségét a privatizációs és vagyonkezelő társaságoknál - 81. §. Egyetlen lényeges kérdésben a minisztériumok egyetértése nélkül nem lehet dönteni - nézzék meg a 6., 7. §t. A tulajdonosi szervezet nem gyakorol tulajdonosi jogokat, csak a miniszterrel egyetértésben. Az állami tulajdon egy részénél visszaáll az állami tulajdonlás. Ez az, amire az előbb utaltam: nem tudjuk, hogy a nemlétező kincstári törvény és kincstár helyett most szétszórjuk a vagyon egy jelentős részét újra a tárcáknál. Kérdezem én: akkor most lesz vagyonkezelési osztály, lesz privatizációs o sztály a minisztériumokban; mit fog csinálni egy tárca. Nagyon hibás gyakorlat volt az előző évtizedekben - erről egyébként maga Békesi László pénzügyminiszter is szólt - az államigazgatási funkcióknak és a tulajdonosi funkcióknak az összekeverése. Tömeges előfordulását kodifikálja ez a törvény. Ez a törvény lehetővé teszi a vagyon tudatos leértékelését és eltüntetését. Ezt egy példával szeretném érzékeltetni. Ha az egyszerűsített privatizáció - amiről a 3843. § szól - nem jár eredménnyel, azaz ha nincs a meghirdetett limitáron ajánlat, akkor belép a vezetői kivásárlások lehetősége - 58., 59. §. (11.50) Ez a vagyonérték 10 százalékának lefizetésével átadja a többségi rendelkezési jogot a vevőnek, és öt év után az 50 százalék kifizetése esetén a fennmaradó m ásodik 50 százalékot az állam már oda is ajándékozza ingyen a befektetőnek. Ha ennek a törvényi előírásnak megnézzük a hatásmechanizmusát, azt kell mondanunk, eleve avval indul a dolog, hogy egy nagyon alacsony limitá rat kell adni, vagy a befektetők eleve az olcsó vezetői kivásárlási folyamatra játszanak rá és nem tesznek ajánlatot, így a leértékelési mechanizmus pillanatokon belül végbemegy, és az állami vagyon eltűnik. Kérem, nem a gonosz menedzsment ellen beszélek, mert nem gonosz a menedzsment! Csak vélelmezem, hogy vállalataink élén racionálisan gazdálkodni tudó gazdasági emberek állnak, akik megértik a törvény betűjéből és
