Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABÓ IVÁN, az MDF
287 hogy a z állam vállalkozói vagyonáról szóló törvény ezzel nem foglalkozik és nem is foglalkozhat, de a privatizációs stratégiának része kellene hogy legyen. Félreértés ne essék, ez az igény, mármint az önkormányzati vagyon privatizálásával kapcsolatos szabályozás igénye nem állami centralizációs törekvés, hanem az Országgyűlés jogállásából adódó természetes felelősség. A törvény talán legfontosabb szándéka az egységes privatizációs és vagyonkezelő rendszer létrehozása. Ez lehet egészséges törekvés is. Azonban mit mondjunk arról a törvényről, ahol négy pontban foglalt prioritás és kilenc alapelv van? Ha ezt látjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy nincs prioritás. Egy szempont fog eluralkodni: a költségvetés bevételi érdeke. Háttérbe szorul a hatékonyság növelése, a h azai vállalkozói réteg alakítása, az egészséges gazdasági szerkezet alakítása. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy pontban több útvonal fut össze, akkor ott gyakran előfordulhat, hogy koccanások, ütközések történnek. Ilyenkor oda szoktak állítani egy ren dőrt - de a rendőr individuum. Szükségszerűen szubjektív döntéseket is hoz, még akkor is, ha rendkívül pontos szolgálati szabályzata van. Ez a tervezet épp ezt a rossz megoldást kívánja meghonosítani az ÁPV Rt. szabályzatával és ennek jogosítványaival. Hog y mennyire nincs társadalmi jövőképe ennek a törvényjavaslatnak, azt éppen az elmúlt időszakról szóló, a szövegben előforduló kritikája is jelzi és néhány kérdésben a pénzügyminiszteri expozé is tartalmazta; még erre is ki fogok térni. Az elmúlt négy eszte ndő fő folyamatait három jellegzetes mondat jeleníti meg. 1990ben kedvező indulás, majd azt olvassuk, hogy 1992ben kezdődtek a gondok, végül 1994 a privatizáció kifulladásának éve. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy ezek az itt megfogalmazott gon dolatok nem egy tudományos elemzés eredményeiként álltak elő, hanem itt egy politikai retorikával találjuk magunkat szemben. Mintha még mindig a választási kampány időszakában élnénk, és e megállapításcsomag nem tartalmaz sokkal több realitást, mint amit p éldául a már ismert sorsú pótköltségvetés során is hallottunk. Pont fordítva látjuk a dolgot: 1992ig a privatizáció vontatottan és egyensúlytalanságokkal haladt. Ehhez hozzájárult az a szemléleti vita is, hogy főként költségvetési szempontú legyene vagy más típusú társadalmi hatékonyságot helyezzen előtérbe. 1992re tisztázódtak a viszonyok ez utóbbiak javára. Addig a stabil piaci pozíciókkal rendelkező cégeket döntően készpénzért, többségében külföldi befektetők vásárolták, és előrehaladt a kiskereskedel emben az úgynevezett előprivatizáció. De a közepes vállalatok, a rossz pozícióban lévő nagyvállalatok - köztük tömegében a válságágazatban lévők - privatizációja lassan haladt, nem volt erőforrás a felgyorsításra. 1992ben az MRP, az Ehitelfelvétel könnyí tése, a vagyonpolitikai irányváltás, a komplex társadalmi hatékonyság, köztük a reorganizáció előtérbe helyezése hozta a mi megítélésünk szerinti pozitív változást. Mindezek hatására 1993ban a privatizációs bevételek rekorderedményt értek el, és megfordul t az arány a külföldi és a belföldi privatizált tulajdonok között. Ezt negatív fordulatnak értékelni, azt hiszem, ehhez igen nagy bátorság kell. Pontosan ebben az időben erősödött fel az a propaganda, hogy a kormány a külföldieknek kiárusí tja az országot! Kérem, a számok pont az ellenkezőjét mutatták! Az ehhez a törvényhez benyújtott privatizációs stratégia 4. számú táblázatában lévő számok maguk is azt mutatják, hogy 1994 első félévében az ÁVÜ a rekordot jelentő '93as év félévi eredményét is 54 százalékban realizálta, tehát időarányosan többet mutatott. (11.40) Az ÁV Rtnél más a helyzet. Ott nagy akciókról van szó. Az előző kormány itt már nem tudott mit csinálni, mint az év első felében ennek törvényi előfeltételeit teremtette meg a gázt örvénnyel, a