Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TARDOS MÁRTON, az SZDSZ
283 érdekes, hanem hogy milyen termékeket, milyen technológiával fognak előállítani, hány embert tudnak majd foglalkoztatni, és milyen hatékonysággal tudnak majd ezek a vállalatok működni. Véleményem szerint az itt javasolt privatizációs eljárások ebben lényeges előrelépést fognak hozni. Van egy harmadik feladat is, amely arról szól, hogy akármilyen g yorsan is igyekezzünk a privatizációt megvalósítani, átmenetileg - és nem is biztos, hogy olyan nagyon rövid ideig - maradnak állami tulajdonban vállalatok, vállalatrészek és ezek hatékony gazdálkodását is ellenőrizni kell, meg kell teremteni ennek az előf eltételét. Úgy gondolom, hogy az elmúlt négy évben ennek a harmadik feladatnak az elhanyagolása súlyos károkat jelentett az országban. Azt eredményezte, hogy indokolatlanul gyors volt a tőkefelélés, és rossz hatékonyságú volt az ezekben a vállalatokban kia lakult foglalkoztatás. Ezért a foglalkoztatáspolitikai érdekek érvényesítése mellett a racionális gazdálkodás szempontjainak érvényesítése érdekében ezen a területen is jelentős változásokat kell létrehozni. A törvény e három feladattal jól foglalkozik, és ennek intézményi kereteit is igyekszik sikeresen kialakítani. (11.10) A törvény részleteit, technikai feltételeit tekintve természetesen még van miről vitatkozni. Ha önök emlékeznek a '92. évben ugyanígy lefolytatott, hasonló tárgyú vitára, amikor az akko ri kormány az ÁV Rt. megalakítására tett javaslatot, és ezt tárgyaltuk itt, akkor állást foglaltunk abban a kérdésben - amelyet itt már többen vitattak , hogy szabade a nemzeti vagyon ilyen jelentős részével foglalkozó vállalatot a társasági törvény kere tében működő szabályozás alapján működtetni. Az volt az álláspontunk, hogy ez alkotmányellenes, mert az alkotmány kimondja a nemzeti vagyonnal való foglalkozás speciális feltételeit, ami nem ellentétes avval, hogy azt az intézményt, amit megbízunk a nemzet i vagyon ezen jelentős részének kezelésével, részvénytársaságnak nevezzük; hiszen a Nemzeti Bank is egy részvénytársaság, de nem a részvénytársaságokat szabályozó társasági törvény keretei között működik, hanem a jegybanktörvényben meghatározott sajátos fe ltételek között. Ahogy az ÁV Rt.nél ezt a sajátosságot a törvény nem megfelelően biztosította, úgy attól félek - indokoltnak tartom ezt az állítást itt megkockáztatni , hogy az ÁV Rt.re tett javaslat sem oldja meg ezt a kérdést. Azt, hogy az ÁPV Rt. egy olyan speciális részvénytársaság legyen, mint amilyen a Nemzeti Bank Részvénytársaság, még meg kell oldanunk. Ez nem ellentétes az előadott törvény szellemével: ez megfelel a törvény szellemének. Ez lehetővé teszi, hogy a törvény gyakorlati érvényesítése során az alkotmány szellemét jól, helyesen érvényesítsük. Nagyon fontos kérdés, amit itt már több képviselőtársam érintett, a privatizációval kapcsolatos átláthatóság ügye. Mit szeretnék evvel kapcsolatosan hangsúlyozni? A privatizáció egy bonyolult ügy, é s soha nem fog tudni senki olyan privatizációs törvényt előterjeszteni, amely minden kérdésben megnyugtató választ ad az állampolgároknak; hiszen az állam értékesít, egy magántulajdonosnak ad el, a közös érdekből magánérdekbe kerül át egy jelentős tulajdon . S azt, hogy a tulajdon mit ér, tulajdonképpen tisztességesen, igazándiból senki sem tudja, hiszen a legjobb tankönyvek tanulsága szerint is a vagyon értéke a várható nyereség jelen értéke. Akik valamennyire is tudják, mi ez, tudhatják, hogy ez két ismere tlen rendszerének a kombinációját jelenti, hiszen nem tudjuk, mi lesz a vagyonnal termelt várható nyereség, erről csak szubjektív véleményünk lehet; és hogy milyen kamattétellel kell ezt a várható nyereséget jelen értékké átalakítani, erről sincs egyértelm ű álláspontunk, csak szubjektív véleményünk. Ilyen módon a piaci ár alapját képező érték egy olyan ismeretlen, aminek alapján gondolkodnunk kell, de amit csak szubjektíven tudunk megítélni, és akkor válik bizonyos értelemben objektívvá, ha erről tömegesen alakítanak ki véleményt. A tőzsdei termékek ára már nem szubjektív, mert sokan adnak el ilyen tőzsdei terméket és sokan vásárolnak. A cipő ára már nem szubjektív, mert a vevők és az eladók sokasága határozza meg,
