Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY, a számvevőszéki bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének előadója:
280 részéről, hogy ebben a kényes témában, ami a magyar társadalom tartós berendezkedése szempontjából az egyik elsőrendű folyamat, nem hiszem, hogy konszenzus lenne elvárható, hiszen a részletekben olyan véleménykülönbségek vannak, amelyeknek a feloldása szerintem irreális. A munkabizottság tárgyalása során részletkérdésekkel nem foglalkozott. Ez a konszenzus, hogy tárgyalásra javasoljuk a törvén yt, a szükségessége, időszerűsége és a lehető leggyorsabb elfogadása miatti konszenzus volt. Olyan prioritásokat, olyan ellentmondó tényezőket kell ennek a törvénynek valamilyen szinten megfogalmaznia, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy minden tényező, minden társadalmi réteg egyformán elégedett legyen vele, ezért úgy gondoltuk, hogy ezt az alkalmasság megítélése során nem volna célszerű tárgyalni. Ezt majd a részletes vita során, illetve az általános vita egyéni hozzászólási részében lesz mód kifejteni. Nagyon fontos ezeken belül is azonban az, hogy amikor majd tárgyaljuk a privatizációs törvényt, akkor megfelelő szinten, megfelelő körben értelmezve tárgyaljuk ezt, hiszen egy nagyon vastag, nagyon sokoldalú, nagyon sok területet sokféleképpen megközelíte ndő témáról van szó, és úgy gondoltuk, hogy ennek a kifejtése nem bizottsági véleményként, hanem egyéni hozzászólásként praktikusabb, hogy elhangozzék. Ezek után javasoljuk az általános vitára, megtárgyalásra a törvénytervezetet. Köszönöm figyelmüket. (Szó rványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Schamschula Györgynek, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti. DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY , a számvevőszéki bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi vélemény ének előadója : Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Az állami vagyonkezelés és a privatizáció társadalmi ellenőrzöttségét annak előrebocsátásával célszerű elemezni, hogy az ellenőrzés technikai lebonyolítása, a vizsgálat nem azonos magának a folyamatnak az el lenőrzöttségével. Utóbbi ugyanis megköveteli, hogy valamilyen döntésre jogosult fórum szervezetten hasznosítsa a hozzá érkező vizsgálati jelzéseket, s ha nem teszi, legyen ennek következménye. Ahhoz, hogy a törvénytervezet abból a szempontból minősíthető l egyen, hogy mennyiben javítja a vagyonkezelési és privatizációs folyamatok ellenőrzését, meg kell vizsgálni, hogy előírásai szerint először is mire terjed ki az ellenőrzés, foglalkozike a célszerűségi, hatékonysági követelményekkel, milyen elveket érvénye sít és milyen következetességgel, a vizsgáló, ellenőrző szervek képeseke a törvényi előírások keretében rendszerként együttműködni, teljes körűe vagy hiányos az ellenőrzési fórumrendszer, s ha igen, milyen elemei hiányoznak. Második kérdés: a törvény más , az ellenőrzéssel közvetlenül nem foglalkozó előírásai lehetővé teszike a kontrollrendszer harmonizált és hatékony működését? Nevezetesen: az előírások biztosítanake a döntésekhez megfelelő informáltságot, áttekinthetőek, egységesek, számvitelileg azono s elvekkel működőek, más törvényekkel összhangban lévőke az új szabályok? Vagyis összehasonlítva a normát és a gyakorlatot, lehete világos megállapításokat tenni? Harmadik kérdés: a törvénytervezetben harmonizálnake az előbbi két feltételhez tartozó fel elősségi és intézkedési, szankcionálási csatornák? Vagyis összességében mi lesz az ellenőrzés hatása, ez a folyamat lassítjae a felelősségre vonás lehetőségét, elmossa azt vagy ellenkezőleg, a hibákra offenzíven reagáló beavatkozásra teremt lehetőséget? E zekre a kérdésekre a törvényszöveg teljeskörűen nem ad feleletet. Annak ellenére nem, hogy számos vonatkozásban fenntartja, sőt újabb fórumokat teremtve technikailag javítja a külső és utólagos ellenőrzés lehetőségét. A törvénytervezet azonban az ellenőrzé si intézményrendszer vonatkozásában pozitív elemeket is tartalmaz. Nevezetesen, elsősorban fenntartja a külső és utólagos ellenőrzés eddig kiegyensúlyozottan működő intézményét, vagyis az Állami Számvevőszék eddig is működő ellenőrzési feladatkörét és gara nciáit.
