Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
261 Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágn es) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/288. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/288/14. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Először megadom a szót dr. Békesi László pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A ma kezdődő országgyűlési vitát hosszú el őkészítő munka előzte meg - hosszabb, mint azt eredetileg terveztük és szerettük volna. A koalíció két pártjának szakértői már a választások előtt megkezdték a munkát egy új, egységes privatizációs törvény szövegén. Mindkét párt úgy érkezett el a választás i kampány finiséhez, hogy tudta, mit és hogyan akar változtatni a privatizáció terén. Így kerülhetett sor arra, hogy a kormány megalakulása után néhány héttel egy szűk szakértői csoport már olyan jogi szövegtervezettel állhatott elő, amely az első tárcaköz i egyeztetésre alkalmas volt. Ezzel párhuzamosan az ősz folyamán a privatizációs kormánybiztos és munkatársai széles körű konzultációt folytattak a privatizációban jártas hazai és külföldi szakemberekkel, üzletemberekkel, ellenzéki politikusokkal, tehát ol yan szakértőkkel, akik helyzetüknél fogva nem vehetnek részt az államigazgatási munkában, de akiknek a tanácsát érdemes megfogadni. Ezen túl az őszi és téli hónapokban sor került az Érdekegyeztető Tanáccsal való egyeztetésre is. Az önök előtt fekvő szöveg tehát részben tartalmazza azokat a felvetéseket, amelyeket az ÉT munkavállalói, illetve munkaadói oldala is fontosnak tartott, s amelyek beilleszthetők voltak a törvény eredeti logikájába. Abban a helyzetben, amelyben most vagyunk, nem lehet tökéletes törv ényt alkotni, meg kell elégednünk a viszonylag jóval. Az a meggyőződésem, hogy az önök előtt fekvő javaslat olyan játékszabályokat határoz meg, amelyek relatíve biztosítják az egymástól rendkívül eltérő rövid és hosszú távú állami érdekek egyensúlyát, a be fektetők esélyegyenlőségét és némileg a társadalmi, szociális igazságot is. (9.20) Tudom - s azt is, hogy ezt önök is tudják , hogy minden privatizációs döntés és minden, ezt megalapozó jogi konstrukció szükségképpen ellentmondásos, hátrányai is vannak. D e azt is tudjuk, hogy a nem cselekvés is cselekvés, és ha minden változatlanul marad, annak nagyobbak a hátrányai. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat legfontosabb célja, hogy 1998ig befejezzük az intézménye s állami privatizációt. A "befejezés" szó azonban nem azt jelenti, hogy '98 végéig az utolsó szöget is el akarjuk adni ebben az országban. Ez alkotmányjogilag is, közgazdaságilag is képtelenség lenne. Nézzük először a kérdés jogi oldalát! Az ország közvagy ona felerészben az önkormányzatok tulajdonában van. E vagyontömeg fölött - amelynek értékét 3000 milliárd forintra becsülik a szakértők - 1990 óta a kormánynak nincs közvetlen rendelkezési jogosultsága. Ez így van jól. Nem a kormányra, hanem az ország háro mezer önkormányzatára tartozik, hogy mi történik az önkormányzati lakásvagyonnal, az iskolákkal, a múzeumokkal vagy a helyi közlekedési vállalatokkal. A privatizációs törvény tehát ezzel a kérdéskörrel nem foglalkozik. Mi az előterjesztett privatizációs st ratégia közgazdasági üzenete? Tényleg arról van szó, hogy itt és most a kormány bagóért eladja az országot bárkinek, aki erre téved? Hallottam ugyanis ilyen véleményeket is. Szeretném a leghatározottabban leszögezni: szó sincs arról, hogy négy év alatt
