Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 30 (50. szám) - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvény-javaslat részletes vitája - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
240 vagyonnevesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával nevesíteni kell. Tehát ezeket a földeket a tagok tulajdonába kell adni. A szövetkezetek esetében az árverések 9095 százalékos nagyságrendben lezajlottak. Az árverési határidő 1994. május 31e volt. Ezt követően tehát a szövetkezeteknek fel kellett mérniük, hogy megmaradte terület, és ha megmaradt terület, akkor azt a területet nevesíteni kell a tagok között. A szövetkezet joga, kötelessége, hogy eldöntse, milyen elvek alapján fog nevesíteni, hiszen a szövetkezetek számára, miután ezt vagyonként tulajdonba fogják adni a tagoknak, értelemszerűen már a vagyonnevesítési törvény sem írt elő nagyon szigorú szabályokat. Lehetővé tette, hogy a szövetkezet közgyűlése rangsorolh asson. Véleményem szerint, ha a részarányként mutatkozó eltérések kiküszöbölésére a megmaradt területeket akarja a jogalkotó felhasználni, akkor hátrányos helyzetbe kerülnek azok a szövetkezetek, ahol a közgyűlés vagy a szövetkezet vezetősége mulasztást kö vetett el, mert május 31e óta nem hajtotta végre a nevesítést. (17.40) Azoknak a tagoknak a földalapját, akik érdekelve voltak, hogy nevesítsék ezt a területet, és el tudták érni, hogy a szövetkezet végrehajtsa a törvényt, már nem érintheti ez a törvénymó dosítás. Azok kerülnek hátrányosabb helyzetbe, ahol a szövetkezet vezetősége jogsértő magatartást tanúsított, nem hívta össze a közgyűlést, nem rendelkezett a vagyonnevesítés elveinek alkalmazásával arról, hogyan és miként adják a tagok tulajdonába ezeket a területeket. Tehát akkor, amikor egy folyamat közepén vagyunk, nem lehet utólagosan módosítani ezeket az elveket, és kimondani, hogy aki idáig nem járt el jogszerűen, nem nevesítette a megmaradt földeket, azon szövetkezetek tagjai ne is számítsanak már a rra, hogy kapnak tulajdonba földet, mert az ilyen részaránykülönbségek kiegyenlítését most a jogalkotó az ő rovásukra akarja megtenni. Ez az egyik jogi aggályom. A kárpótlási földekkel kapcsolatban pedig a következő: Mit már emlí tettem, 9095 százalékban lezajlottak az árverések. Ha meg lezajlottak, ott értelemszerűen nem is maradhatott egyáltalán kárpótlási földalap, ott nincs mit csökkenteni. Arra a maradék öt százalékra próbálunk most egy törvényt hozni, ami hátrányosan érinti a kárpótlásra jogosultakat - mert ha valami csökken, az egyértelműen hátrányos. Hol van még mindig vita a földalapok kijelölésénél? Tehát melyek azok a földalapkijelölési ügyek, amelyek nem zárultak le jogerős határozattal, és nem történtek meg a földárve rések? Ott, ahol eleve kevés a föld. Ott vitatkoznak a mai napig, most már bíróság előtt az érintettek, ahol eleve olyan csekély a földterület, hogy nem lehetett az alapvető földalapokat sem kijelölni. Tehát olyan érdekellentétek voltak már '92ben, hogy a felek nem tudtak megegyezni, és ez a folyamat még '95ben sem zárult le jogerősen. Ha a magyar jogalkotás ismét egy olyan példát mutat, hogy egy folyamatnak a végén 1015 gazdálkodó szervezet esetében megváltoztatja a szabályokat, előtte pedig több száz g azdálkodó szervezet már önkéntesen végrehajtotta ezt a jogszabályt, akkor ez egy olyan társadalmi hatást vált ki, amelyre volt példa az elmúlt időszakban egyes vezetők megnyilatkozásai alapján, hogy nem kell a jogszabályokat betartani, minél tovább húzzuk az eljárásokat, mert hátha valamiféle módosítás lesz a végén, és akkor az számunkra kedvezőbb lesz. Azt hiszem, ebben az országban, ahol valóban tényként megállapítható, hogy a kárpótlási földalap az igényekhez képest csekély, nem lehet olyan módosítást az Országgyűléssel elfogadtatni, amely ezt a Földalapot továbbra is csökkentené. Ennek jogi érveként azért hadd adjam elő azt is, hogy eleve meghatározta a törvény, milyen nagyságrendben kell képezni földalapokat. Azt is kimondta, hogy ezekre a földalapokra vételi jog illeti meg kárpótlás esetében a kárpótlásra jogosultat. Tehát van egy elméletileg szerzett joga, amelyet most az Országgyűlés utólagosan csökkenteni akar. A végrehajtás tekintetében pedig értelmezhetetlen a 2 százalék. Tudniillik mihez képest 2 százalék? Az aranykoronához képest, vagy a területhez képest? Azt hiszem, szakemberek számára ez
