Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 30 (50. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
218 felmutatni, hogy országban, közös érdekekben - és nem szűk pártpolitika i érdekekben - gondolkodik. Kérem ehhez az önök támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai ülésnapon napirend előtt rendkívüli ügyben felszólalásra jelentkezett dr. Szabó Iván frakcióvezető úr, MD F, akinek megadom a szót. (15.30) DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a kormány első félévi munkáját a múlt hét végén kétnapos frakcióülésén értékelte, és erről nyilatkozatot tett, így ezzel kapcsolatban azon t úlmenően nem kívánok álláspontot kifejteni. Akik nem olvasták volna, azoknak annyit elmondhatok, hogy ez némileg eltér attól az értékeléstől, amit most a miniszterelnök úrtól hallottunk. Azonban a kormányzati munkában nem tapasztalunk egyenszilárdságot, és most egy olyan rendkívüli ügyben szeretnék szólni, amely, azt hiszem, feltétlenül említést érdemel - s erre nem volt hamarabb mód a téli szünet miatt. Ez pedig az utóbbi időben a magyar kultúra helyzetével kapcsolatosan történt, rendkívül sajnálatos esemé nysorozat, amely, azt hiszem, nemcsak az ellenzéki pártok, de a szocialista párt keretében is elég sok nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki. Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter úr január 14én A kulturális kormányzat elvei és teendői c ímű deklarációban a következőket írta: "Az állam nem tehet különbséget, nem érvényesíthet preferenciákat sem a különféle stílusok, különféle esztétikai megközelítések, sem a kultúrateremtés és közvetítés szereplői között, másrészt a kultúra szabadsága egy aránt jelenti a tudomány, a művészet és a sajtó szabadságának törvényes garanciáit, a közösségek és civil társadalmi mozgalmak teljes autonómiáját, valamint a fogyasztói döntések szabadságának sérthetetlenségét." Ezeknek az alapelveknek a tükrében röviden tizenkét olyan eseményt szeretnék felsorolni, amely a szavak és a tettek között alapvető eltérést tükröz: Drasztikus politikai tisztogatás történt a minisztérium helyettes államtitkári, főosztályvezetői, osztályvezetői karában, és valamennyi olyan szaktisz tviselő sorában, akik másként gondolkodtak, mint amit a miniszter úr személyesen képvisel. A miniszter úr ultimátumot adott a Nemzeti Színház vezetőinek a színház működése és tartalmi munkája megváltoztatásának dolgában, és ez közvetve meglehetősen tragiku s események kiváltójává is vált. A tárca helyettes államtitkára egészen példátlan módon megfenyegette a Nemzeti Filharmónia igazgatóját, amiért az meghosszabbította Kobajasi KenIcsiró karmesteri szerződését. Azt hiszem, ilyen példára az elmúlt évtizedekbe n már nem volt példa. Botránnyá változtatta a Magyar Kultúra Napján a négyéves rekonstrukció alapján avatásra kész Műcsarnok nyitóünnepségét Keserű igazgató menesztésével. A lépés ellen a magyar értelmiség és a szakmai szervezetek egész sora tiltakozott, a kikről a legkevésbé lehet azt állítani, hogy a jelenlegi ellenzék soraiba vagy vonzáskörébe tartoznak. Tárgyalásainál és döntéshozatalainál a tárca sorozatosan negligálja a szakmai és társadalmi érdekvédelmi szervezeteket, rendre elmulasztva a kötelező egy eztetéseket. Emiatt Vadász János, a KKDSZ elnöke kénytelen volt már külön levélben is fordulni a miniszterelnök úrhoz. A tárca nyolchónapos működése alatt egyetlen törvényt sem terjesztett a parlament elé - az már szinte természetes, hogy a médiatörvény cs úszik, de a múzeumi, a könyvtárosi, a levéltárosi, a közművelődési törvény is késik, és tervbe sem vette a kulturális intézményrendszer védelméről szóló törvény megalkotását, pedig enélkül az államháztartási törvény támadása kivédhetetlen lesz a tárca szám ára.
