Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 16 (47. szám) - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
22 visszamenőlegesen megváltoztatni, amelyeket egy korábbi Országgyűlés a kárpótlás vonatkozásában megindított. Sőt a földtulajdon ingatlannyilvántartási bejegyzését egyszer s mindenkorra a következő év végére le akarjuk zárni, mert a jogállamiságnak a tulajdonbiztonság is feltétele. Higgye el, nem mást: ezt célozza ez a törvénymódosítás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen. Visszatérve az előzetes írásbeli jelentkezésekhez, megadom a szót Orosz Sándornak, a Magyar Szocialista P árt képviselőjének. Szólásra következik Homoki János, a Független Kisgazdapárt képviselője. Egyben átadom az elnöklést Gál Zoltán elnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán foglalja el.) DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Utalva az előbb folyt vitára, jelzem, hogy a legjobb szándék és a legügyesebb manikűrözés, kozmetikázás, pedikűrözés sem képes egy torzszülöttből szépségkirálynőt varázsolni. Sajnos, ez a helyzet, amivel most szembetalálkozunk: szembetalálkozunk egy e redendően rossz elképzeléseket tartalmazó törvénnyel és egy olyan szándékkal, amelyik ezt megpróbálja valamilyen értelemben használhatóvá tenni. Eléggé tragikus, hogy az ország történetének legnagyobb földosztásaként számontartott folyamatok egyik szabályo zó törvénye, a '93. évi II., éppen ilyen. Megjegyzem ugyanakkor, hogy kétségtelen tény, az ország történetének legnagyobb földosztásáról van szó, hiszen az érintett területeket illetően ez valóban az. De talán abból a szempontból is érdekes ez a földosztás , hogy talán soha ennyire nem került a háttérbe az a paraszti alapigazság, hogy a föld azé legyen, aki megműveli, mint most. Ebből pedig az következik, hogy földügyeinket rendezzük, a tulajdont rendezzük, és valahol ettől némileg, teljesen függetlenül fog működni a mezőgazdaság. Éppen ebből eredően, amikor a mostani törvénymódosítás feladatait nézzük, vélhetőleg legalább kettős feladatról van szó. Az egyik, hogy valamilyen módon segítse elő ez a bizonyos törvényhozás az osztozkodás mielőbbi lezárását. Azt h iszem, a beterjesztett törvényjavaslatnak a határidőkre, a szakértelemnek a földkiadó bizottságok mellé juttatására vonatkozó passzusai nagymértékben hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ez az osztozkodás valóban mielőbb befejeződjék. Van azonban egy másik fel adat. Nevezetesen az, hogy egy működőképes mezőgazdaságot szolgáló birtokstruktúra kialakulásának feltételeit is meg kell próbálni megteremteni. Egészen pontosan ezzel a törvénnyel is hozzá kellene tudni járulni ahhoz, hogy ez megteremtődjék. Teljesen nyil vánvaló csekély hozzáértés mellett is az, hogy ez a két feladat időnként egymásnak is ellentmond, de a mezőgazdaság már csak ilyen: ha sok eső esik, az a baj, ha kevés, az a baj. A beterjesztett javaslat tulajdonképpen legjobb szándéka mellett sincs - enge djék meg, hogy a kritika hangján szóljak most - minden egyes vetületét illetően átgondolva. Elsősorban azért, mert változatlanul parcellázásra ösztönöz. Ez azért érdekes, mert a fejlett országok tapasztalatai azt mutatják, hogy nem a birtokok aprózódása, s okkal inkább a birtokok koncentrálódása az, amely egy működőképes mezőgazdaságot szolgál. Magyarország egy működőképes mezőgazdaságot akar, tehát ha először szétparcellázzuk - megjegyzem, drága pénzért , akkor azt követően vélhetően újabb drága pénzekért nyilvánvalóan a gazdasági szükségszerűség okán koncentrálni fogjuk. Talán már csak ezért is érdekes, miért ösztönöz a parcellázásra. Amellett ösztönöz erre, hogy az ország jelenlegi állapota sem anyagilag, sem technikailag nem teszi lehetővé, hogy azt a kö rülbelül négymilliónyi testet, parcellát valóban kialakítsák. A beterjesztett javaslat némileg pontatlanul kezeli azt a kérdést, hogy mi is legyen a közös tulajdonnal. Változatlanul erőszakoskodónak tűnik ez a törvényjavaslat, mert aki nem engedelmeskedik a felhívásnak, azt azzal a hátránnyal fenyegeti, hogy elveszíti a földkimérés költségeihez való hozzájárulást. Ebben a tárgyban nagymértékben osztom Farkas Gabriella gondolatait.
