Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 27 (49. szám) - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1995. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
203 Másrészt gondolom, azzal is egyetértünk mindannyian, hogy 1995. január 1jén ahhoz, hogy az egyházak a köz javára hasznos működésüket továb b folytassák, költségvetési pénzekre van szükségük. Véleménykülönbség csak abban lehet köztünk, hogy a távoli jövőig vezető úton milyen módon változtassuk meg a jelenlegi finanszírozási formulákat. Az emberi jogi bizottság hatpá rti alapon konzultációkat kíván e témában a továbbiakban folytatni. Most azonban természetesen csak arról számolhatok be önöknek, hogy ennek a határozati javaslatnak az elfogadását miért tartjuk fontosnak. Az egyházak támogatásának különböző formái vannak. Van az általános támogatás, van a kulturális, közművelődési, oktatási, egészségügyi intézmények támogatása, van bizonyos normatív támogatás, és végül van az ingatlanok visszaadásával kapcsolatos költségvetési támogatás. Ez utóbbiról most nem tárgyalunk, a z ingatlanok visszaadásával kapcsolatos 4 milliárdos keretösszeget az Országgyűlés már elfogadta, ennek felosztása eseti döntések alapján történik. Amiről tulajdonképpen határoznunk kell, az egy 3 milliárd 600 millió forintos keretösszeg. A keretszámokat a tisztelt Ház ma délután a költségvetési szavazásnál már megszavazta. Ilyen értelemben tehát az összeg növeléséről vagy ne adj' isten, csökkentéséről már itt nem fogunk beszélni. Arról van pusztán szó, hogy ezt a keretösszeget az emberi jogi bizottság az e gyházakkal való konzultáció alapján felosztotta, és hogy ez a felosztás érvénybe lépjen, ehhez szükséges a Ház szavazata. Az általános keretösszeg, 2 milliárd 50 millió forint felosztása - ezt talán érdemes megemlíteni - ugyanazoknak a keretszámoknak, ill etve százalékszámoknak az alapján történt, ahogy az előző parlamenti ciklusban négy év alatt kialakult. Ebben tehát az új többség az előző többség logikáját, gondolkodását átvette. Nagy segítségünkre volt ebben az, hogy a nagy történelmi egyházak vezetői a maguk részére követendőnek elfogadták azt a felosztási arányszámot, amely kialakult az elmúlt években. Feltétlenül meg kell említeni, ha a témával részletesebben foglalkozó képviselőtársaim megnézik ezeket a százalékos arányokat, arra a következtetésre ju tnak, hogy két nagy történelmi egyház - a római katolikus és a református egyház - valós arányszámánál kisebb arányban részesül a költségvetési támogatásból. Ez azért történt, mert mindkét egyház vezetői tiszteletreméltó bölcsességgel és jóindulattal úgy d öntöttek, hogy a nagyok engedhetik meg maguknak az adakozás örömét a kisebb felekezetek - elsősorban és döntően az izraelita felekezet - számára. Ilyen módon tehát az izraelita felekezet valós számarányánál nagyobb arányban kap támogatást, méltón történelm i intézményeihez és méltón természetesen a holocaust következményeihez. Azt hiszem, érdemes nyugtáznunk a két nagy történelmi egyház gesztusát, amellyel ezt az arányosítást elfogadta. Az egyes intézményeknek jutó támogatásnál feltétlenül szóba kell hozni a zt a tényt, hogy amikor a legkülönbözőbb egyházi intézmények közt el kell osztani bizonyos összeget, akkor mindig és szükségszerűen felmerülnek viták. Mindenkinek szeretnénk adni, mindenki megérdemli a támogatást, mégis nyilvánvalóan elkövetkezik az a pill anat, amikor dönteni kell. Úgy gondolom, az előttünk fekvő határozati javaslat nem jó, de a lehetőségekhez képest ennél jobbat nem tudtunk összeállítani. Egyébként a Művelődési Minisztérium szakértői segítettek ennek összeállításában. Szeretném elmondani, miért fontos ennek a határozatnak a ma történő megszavazása. Amennyiben ezt a határozatot esetleg nem fogadnánk el, akkor január 1jétől lehetetlenné válna a további költségvetési támogatás folyósítása az egyházaknak. Ezért volt szükséges, hogy mind a hat parlamenti párt egyetértsen abban, hogy bár ennél nyilván jobbat is el tudnának képzelni, ennél nyilván jobbat is tudnának javasolni, most módosító indítványt mégsem nyújtanak be, éppen azért, hogy január 1jétől ezeket az összeget folyósítani lehessen. Sz eretném megköszönni mind a hat parlamenti frakció önkorlátozását. Remélem, a következő években ennél nagyobb összegekről tudunk határozni. Végül is, ha megengednek egy szubjektív megjegyzést... (Folyamatos zaj.)
