Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
931 Igen. ELNÖK (dr. Salamon László) : Végezetül kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy a már elfogadott módosító javaslatokkal együtt elfogadjae a nyugellátások, baleseti nyugellátások és a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások 1994 szeptemberét megelőző idő re vonatkozó emelésének egyösszegű kifizetéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 268 igen szavazattal, 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett az országgyűlési határozati javasla tot a már elfogadott módosító indítványokkal együtt elfogadta. (Taps.) A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása ELNÖK (dr. Salamon László) : Tisztel t Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. (Zaj. A képviselők közül többen távoznak. Az elnök csenget.) Figyelmet és csendet kérek. Kérem képviselőtá rsaimat, hogy akik a most bejelentett vitában részt kívánnak venni, szíveskedjenek helyükön helyet foglalni. Az előterjesztést T/60. számon, az Állami Számvevőszék kapcsolódó véleményét pedig B/62. számon kapták kézhez képviselőtársaim. A vita eddigi szak aszában még három képviselőtársunk jelezte előre felszólalását. Először ezekre a felszólalásokra kerül sor. Először megadom a szót dr. Sepsey Tamás képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. (Zaj - Az elnök csenget.) DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A pótköltségvetésről folytatott általános vitában igen sok nagy tapasztalatú, széles látókörű közgazdász felszólalt már, és bombázott minket, akiknek tanult szakmája nem a közgazdaságta n, számokkal, elméletekkel. Felszólalásomban én nem kifejezetten számokkal kívánok foglalkozni. Mint egy országos hatáskörű szervnek egykori vezetője, mint a kárpótlásra jogosultak érdekvédelmét ellátó személy szeretném a gondolataimat önökkel megosztani, s rá kívánok mutatni azokra az ellentmondásokra, amelyek a kormány szava és tényleges politikája között húzódnak. Kezdeném az utóbbiakkal. Bizonyára még önök is jól emlékeznek azokra az óriás plakátokra, amelyek azt hírdették, hogy az ország lakossága szav azzon a szakértelemre. Férfiasan be kell vallanom, hiába próbáltunk meg mindent a jelenlegi ellenzék oldaláról, hogy fölhívjuk az ország lakosságának a figyelmét, ez a szakértelem vezetett oda, hogy BősNagymaros az ország természeti katasztrófáját fogja j elenteni. Ez a szakértelem volt az, amelyik az eocénprogram megvalósításával sok milliárdos terhet tett a magyar népnek a vállára. Ez a szakértelem volt az, amely a nyolcvanas évek végén öreg, idős nagymamákat, nagypapákat, karon ülő csecsemőket, szopós cs ecsemőket kényszerített arra, hogy meglátogassák a szomszédos Ausztriát, no nem azért, hogy világot lássanak, hanem azért, hogy felélvén az ország devizatartalékait, hűtőszekrényeket, híradástechnikai cikkeket hozhassanak be az országba. Az ország erre a s zakértelemre szavazott. S ilyen tekintetben azt hiszem, nem is csalódott. Hisz ahogy többen előttem megfogalmazták, ez a szakértelem időnként már a szakmai dilettantizmus formáját ölti. Mire vonatkoznak az én szavaim? Nem másra, mint arra, hogy ez alatt a néhány igen rövid hét alatt számtalan olyan súlyos szakmai szabálytalanság következett be, amely méltatlan ehhez az
