Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ
886 kockázatai, súlyos kötelezettségvállalásai, mint a remélt haszon. Szándéknyilatkozatokra, érdeklődésekre nem alapozhatunk többé. Ha valaki azt állítja, hogy vállal kozást szeretne csinálni, akkor álljon elénk ennek kockázatot, felelősséget viselő szervezeti és finanszírozási formáival." Ugyanebben a szellemben foglalt állást a Szabad Demokraták Szövetsége két évvel később a szabadon választott parlamentben, ahol Kunc ze Gábor volt az SZDSZ vezérszónoka. Leszögezte: "A vita valójában arról folyik, arról kell hogy folyjon, hogy képesek vagyunke 1996ra Budapesten egy új városnegyedet felépíteni a hozzá tartozó horribilis infrastruktúrával együtt, képesek vagyunke a főv árost '96ra 1520 millió látogató fogadására fogadóképessé tenni." Hozzátette: "Ha ez a törvényjavaslat így elfogadásra kerül, akkor nem történik más, mint a korábbi szocialista állami nagyberuházásokat fogjuk megismételni ebben az esetben is." Leszögezte : "Ha a kormány valóban úgy gondolja, hogy az expó jó üzlet, akkor azt is kell gondolnia, hogy erről a pénzüket jól befektetni vágyó bel- és külföldi megtakarítók is meggyőzhetők. Aki valóban meg van győződve arról, hogy az expó jó üzlet, az fektesse be ex pókötvénybe a pénzét, aki ezt nem gondolja, az ne kényszerüljön nagyobb adóval maga is beszállni a finanszírozásba." Ezt a javaslatunkat a kormány akkor nem fogadta meg, és ezért nem volt módja a Szabad Demokraták Szövetségének a világkiállítási törvény ak kori támogatására. Ma sem mondhatunk mást, ma sem vélekedhetünk másképpen. Ha egyszer az államháztartásnak, a költségvetésnek nincs módja ennek a hatalmas kiadásnak a finanszírozására, akkor le kell mondani erről a vállalkozásról. A vita központi kérdése á ltalában a költségek, a finanszírozási oldal. Helyes, hogy mindenekelőtt erről beszélünk, de nem elegendő. Olyan dolog ez, mintha egy autó fogyasztásáról, arról, hogy hét vagy nyolc litert fogyaszt az autó vagy esetleg csak hatot, erről folytatnánk hosszú vitát, miközben nem vennénk észre, hogy az adott autónak bőg ugyan a motorja, de a kerekeket kiszerelték és az autó meg sem tud mozdulni. (12.10) Az igazi kérdés ugyanis, amivel foglalkoznunk kell a világkiállítással kapcsolatban, hogy igazake azok a felt evések, hogy a világkiállítástól, éppen a világkiállítástól, csak a világkiállítástól várhatjuk azokat a pozitív gazdasági folyamatokat, amelyeket a világkiállításnak a világkiállítás hívei tulajdonítanak. Igaze az, hogy a világkiállítás az a csodálatos e szköz, amelytől fordulat következhet be a magyar gazdaságban, amelytől a magyar gazdaság fellendülése, dinamizálása várható? Azt hiszem, ez a feltevés egy alapvető félreértés. Nincs példa arra, hogy egy világkiállítás a világ bármely országának gazdasági f ejlődésében fordulatot hozott volna, nincs példa arra, hogy egy ilyen szuperrendezvény képes lett volna elindítani egy országot a gazdasági növekedés felé, kiragadni egy országot a gazdasági válságból. Hadd hozzak fel egyetlen példá t, Spanyolország esetét. Mit mutat a spanyol példa, egy sokkal nagyobb világkiállítás példája? Nem arról van szó, hogy Spanyolország a sevillai világkiállításnak köszönhetné azt a mintegy tízéves - vagy több mint tízéves - fellendülést, amit megélt; ellenk ezőleg. Egy több mint tízéves gazdasági fellendülés végén került sor a sevillai világkiállításra; egy olyan helyzetben, amikor tíz éven keresztül folyamatosan növekedett a GDP, egy olyan helyzetben, amikor hat éve egyszámjegyű volt az infláció, amikor hat éve folyamatosan emelkedtek a reálbérek, amikor Spanyolország már hatodik éve volt az Európai Közösség teljes jogú tagja, és amikor Spanyolország felzárkózott Európa legnagyobb autóexportáló országai közé, hogy csak még egy példát mondjak. Vajon hasonlítha tóe ehhez ma, két évvel a tervezett világkiállítás előtt a magyar gazdaság helyzete, ahol éveken keresztül csökkent a GDP, ahol évek óta csökkentek a reálbérek, ahol évek óta kétszámjegyű inflációval küszködünk? Azt hiszem, egészen más gazdasági helyzet v an Magyarországon, de ugyanezt elmondhattuk volna DélKoreáról, nem is beszélve Kanadáról, Japánról és más, világkiállítást rendező országokról.
