Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - PÁL LÁSZLÓ ipari és kereskedelmi miniszter:
866 Számos kérdés maradt az eddigi munkálatok során megválaszolatlanul a világkiállítás környezetvédelmi biztosítása területén is. Külön rá kell mutatni arra, hogy semmiféle fejlesztés nem folyt a budapesti szálloda- és v endéglátóiparban, és fenyegetett az a veszély is, hogy az expó alkalmából Budapestre látogató vendégek egy része ellátás nélkül marad. A fővárosi nagy szállodák privatiziációs tervei késésben vannak, számos szálloda rekonstrukciója áll. Az expócélú szállás helybiztosítás és építés kérdése elveszett a programiroda, a főváros, az ÁVÜ és a szállodaipar szervezetei között. A világkiállításhoz számos kulturális, tudományos, gazdasági és sportrendezvénynek kellett volna csatlakoznia. A hazai rendezvényekre hirde tett pályázatokra rendkívül sok önkormányzat és civil szervezet jelentkezett. Ezek megrendezésére azonban csak elenyésző forrás, mindössze 300 millió forint került elkülönítésre. Az egyes külföldi résztvevők által biztosítandó nemzeti rendezvényeken túlmut ató kulturális rendezvények előkészületei területén rendkívüli mértékű a lemaradás. Tudvalévő, hogy a kiemelkedő hazai és külföldi művészek és együttesek naptára sok évre előre telített. Mindebből belátható, hogy az expó lemondására a kormány józan megfont olásból tesz javaslatot az Országgyűlésnek. A forráshiányon túlmenően erre kényszeríti az előkészületek értékelése és az előre belátható félsiker esélye is. A világkiállítás eddigi története számos illúziót hordozott. A nyolcvanas évek második felében beér ett gondolat egybeesett a társadalom akkori céljaival, különösen a rendszerváltás időszakában szimbolizálta az ország orientációváltására és a gazdaság fellendülésére irányuló törekvéseket. Kizárólag gazdasági megfontolások azonban már abban az időszakban is megkérdőjelezték a vállalkozás értelmét, de a rendelkezésre álló évek, az Ausztriával közös rendezvény jó értelemben elvárt kényszerpályája és a várt gazdasági fejlődés esélye erősebb érveknek bizonyultak. Megjegyzem, hogy számos más magyar vállalkozóva l, politikussal, értelmiségivel együtt, a nyolcvanas évek végén magam is készítettem koncepciókat arról, hogy miként lehetne olyan expót rendezni, amely valóban az ország jövőjét szolgálja. Az elgondolások között végeredményben egy keleteurópai pénzügyi, kereskedelmi, innovációs központ víziója is szerepelt. Az expó körül kialakult politikai, szervezeti és érzelmi viták lényegében ellehetetlenítették az érdekeltek együttműködését, és gyakori koncepcióváltást kényszerítettek ki. Utólag értékelve az a vélemé nyem, hogy a bécsi népszavazás eredményeinek ismeretében az ország számára az lett volna a megfelelő lépés, ha az osztrák kormánnyal közösen lemondja az expó megrendezését. Tekintettel arra, hogy az akkori kormány amellett foglalt állást, hogy egyedül is r endezzük meg az expót, a parlament 1991 végén - a szocialista párt frakciójának támogatásával, illetve a frakció többségének támogatásával - megszavazta ezt a kétharmados törvényt. A frakció hozzászólásaiban azonban aláhúztuk, hogy nagyon kevés a hátralevő idő, és hogy sikeres expót csak a kormány és a főváros megfelelő együttműködésében tudunk elképzelni - de még láttunk lehetőséget arra, hogy az előterjesztett feltételek mellett az expó megvalósuljon. (10.30) Nem szavazta meg ezt a törvényt annak idején a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz frakciója. Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy ez a törvény vállalkozói expóról beszélt, arról, hogy költségvetési forrást csak 17 milliárd forint összegben vesz igénybe, arról, hogy a rendelkezésre álló ingat lanok fejlesztéséből származó bevételek hozzájárulnak majd a szükséges források biztosításához. Egy év elteltével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az országban a várt gazdasági fejlődés helyett gyors ütemű és nagy léptékű visszaesés megy végbe. A kormány a zt is felismerte, mármint az akkori kormány, hogy az expótörvényben foglalt koncepció megbukott, de ezt beismerni nem volt hajlandó.
