Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GICZY GYÖRGY (KDNP):
856 felszólalás hangzott el Dávi d Ibolya részéről, amely komoly kérdéseket is felvethetett valamennyiünk számára, akik ezt hallottuk. Csupán egyetlenegy mondatot szeretnék magához az eseményhez hozzáfűzni, mintegy a napirend előtti felszólalásom bevezetéseképpen. Aki ismeri az újságírás történetét, az nagyon is jól tudja, hogy szerkesztőségek szétverése, szellemi műhelyek ellen irányuló pogromok sohasem voltak önmagukban álló, véletlenszerű események, s korántsem csak azt a lapot, azt a szerkesztőséget veszélyeztették, amelyet a konkrét t ámadás ért, hanem az újságírás egészét, teljesen függetlenül a konkrét lap konkrét szellemiségétől. A sajtószabadság ugyanis egy olyan érzékenységű fogalom, amely csak a sokszínűségben, csak az egymással vitatkozó, netán ellentéteket is magába foglaló, mag ába foglalni tudó társadalomban, kultúrában, közegben létezhet. S hogy sohasem áll önmagában egy ilyen, az írott szó ellen brutálisan fellépő fizikai kényszer, azt igazolja a néhány nappal későbbi esemény: ezúttal egy napilap bezúzása. Ezzel kapcsolatban s em szólaltak meg a sajtószabadság védelmében amúgy begyakorolt indulóra képes harsonák. Talán a karmesteri intés hiányzott... Pusztán egy néhány soros tudósításból lehetett megsejteni, hogy mi is lehetett a lap bezúzásának az oka. A tudósítás - rövidsége e llenére is - akár az elmúlt negyven év szocialista sajtójának műremeke lehetne, hiszen a cím sem arról szól, ami történt, hogy Magyarországon bezúztak egy lapot, hanem így hangzik: "Újranyomták az Esti Hírlapot!" (Zaj, derültség a jobb oldalon.) Ez hozzáve tőlegesen olyan újságírói bravúr, amely mondjuk egy balesetről szóló beszámolót a sérültek felépülésével kezdene, s közben hallgatna a baleset körülményeiről, felelőseiről egyaránt. S aztán ott a fent nevezett hírlap főszerkesztőjének megnyugtató szava - i dézem: "Az újságba, sajnálatos szerkesztői hiba folytán olyan írás került, amely téves információkat tartalmazott." Ezért kellett úgymond a lapot visszavonni. Itt akár meg is nyugodhatnánk; lám, nem kell annyira aggódni Magyarországon a sajtószabadságért, hiszen maguk a felelősségteljes újságírók javítják ki a tévedéseket, nehogy hamis információ jusson a közvéleményhez. Csakhogy a további kommentár nyomán mégiscsak gyanússá válik ez az idill. Kiderül ugyanis, hogy az Esti Hírlap vezércikkét kellett kicseré lni, amely Horn Gyula miniszterelnök úr parlamenti beszédéről szólt. Namármost, minden, újságírói műfajokban járatos ember tudja, hogy a publicisztika kategóriájába tartozó vezércikk nem annyira az alapinformációkat szokta tartalmazni, hanem a szerkesztő, az újságíró reflexióit; s a vezércikkben sem az alapinformációval, hanem a reflexióval volt a baj. Információs tartalmát tekintve csak akkor tévedhetett volna az Esti Hírlap vezércikke, ha azt állítja, hogy a miniszterelnök úr nem mondta el a parlamenti be szédét - holott elmondta. (Derültség, taps a jobb oldalon.) (9.40) Ez lett volna a témával kapcsolatos téves információ. De nem erről szólt a vezércikk, hanem a beszéd minőségéről tett egykét, az ellenzéki pártok vezérszónokainak, szónokainak hangvételére hasonlító megjegyzést. A lapot tehát ezért kellett bezúzni. Mert a miniszterelnök úr beszédét nem kellőképpen értékelte. Vagyis működött a cenzúra. Külső vagy belső cenzúra, ne kutassuk, az eredmény egy és ugyanaz. Ha meggondoljuk, hogy a miniszterelnök ú r beszédében is hallhattunk egyetmást a sajtó Antall- és Borosskormány alatti helyzetéről, akkor el sem merem képzelni, hogy mi történt volna a magyar sajtóban akkor, ha a néhai miniszterelnök úrnak vagy az előző kormányfőnek a beszédeit, megnyilatkozása it kritikusan értékelő vezércikkek miatt lapokat kellett volna bezúzni Magyarországon, mondván, hogy téves alapinformációkat tartalmaznak. Hány lapot kellett volna akkor bezúzni, uraim?
