Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
850 várandósági pótlékról, a gyermeknevelési támogatásról, a lakásfenntartási támogatásról, a munkanélküliek jövedelempótló támogatásáról és a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásáról. Utóbbi korábban csak a járművekkel rendelkezők részére volt hozzáférhető. Hadd tegyem hozzá, a szociális kiadások növekedése nagyon jól nyomon követhető a GDP százalékában '85, '90 és '93 között. '85ben 28,8, '90ben 32,9 és 1993ban 39,1 százalék volt. Tehát e gész egyértelműen látható, hogy a változások pontosan az előző ciklusban kezdtek el növekedni. Röviden szeretnék pontos tájékoztatást adni a kárpótlásról, mert mennyiségben és értékben rendkívül heterogén számok jelentek meg ebben az ügyben. Úgy hiszem, ti sztázni szükséges azt, hogy összesen hány fő adott be kárpótlást. Itt jeleznem kell, hogy az első kárpótlási törvény értelmében 817 424, a második esetében 77 712. Ezek közül, a kereken 900 ezer közül most 2000 függő ügy van. A póthatáridőben 532 655 igény érkezett be. A politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló törvény alapján 363 868, és eddig ezek közül 329 827 ügyben született határozat. Nagyon fontosnak tartom annak megemlítését, hogy az összesen egymillió kétszázezer kárpótolt közül hogyan állunk ma a kárpótlási jegyeknek az értékével és az ehhez szükséges vagyonnal. A mostani miniszterelnöki beszédben - az 1272. kolumna harmadik bekezdésében található - a miniszterelnök úr megjegyezte: "Nézzék, lehet, hogy a mi tudatlanságunk számlájára írható tény, de tény, hogy az én számomra nem volt ismeretes - sok egyéb között , hogy milyen folyamatok zajlottak a kárpótlásban." Úgy tűnik, hogy ez a nem ismert folt még ma sem ismert, mert folyamatosan változnak a kárpótlással kapcsolatos számadatok. A kormányprogra m vitájában még 300 milliárdos vagyonszükséglettel íjesztgették a tisztelt választópolgárokat. Most a beszédben 250 milliárd forint terheli a még megmaradt állami vagyont kárpótlás címén, hangzott el egy héttel ezelőtt. Ezzel szemben a valóság az, hogy nin cs egészen 160 milliárd. Tehát azt hiszem, ebben az ügyben is tisztába kell tenni, hogy mik a valós terhek. A kormányprogramhoz képest ma már, ha tisztán látjuk a folyamatokat, azt kell mondanom, körülbelül az ötven százaléka felel meg a valóságnak, mint a kormányprogram azt megjelenítette. Szólnom kell arról, ami itt elhangzott, hogy a kedvezményes részvényvásárlási program milyen anomáliákat teremtett a privatizációban. Nos, szeretném jelezni, hogy a kedvezményes részvényvásárlási programnak csak egyik ág a szolgált erre a célra, és itt semmiféle visszaélés nem születhetett, hiszen ez kizárólag az eredeti jogosultak részére nyitott vásárlási lehetőséget. Ez az ág tehát kizárta azt, hogy valamilyen manipulatív mód történjék ebben az ügyben. Egy másik ág tett e lehetővé a befektetési célzatú felhasználást. Ezzel a kormány annak a törvényi kötelezettségének tett eleget, hogy az állam a privatizáció során köteles meghatározott esetekben a kárpótlási jegyet kamattal növelt értékben elfogadni. Ez elől mint törvényi előírás elől nem lehetett igazán kitérni. (9.10) Nagyon lényegesnek tartom, hogy egykét adattal a legsúlyosabban érintett mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatos megjegyzésekre reagáljak, és csak számadatokkal szeretnék felelni arra az egyébként való s helyzetre, hogy itt több tényező együttes hatására, - egyik a földreformnak az a rendkívüli nagy mértéke, amire már a múlt heti válaszomban is utaltam, és nem vitás, a mezőgazdasági anomáliák is - és a nemzetközi piac alakulása következtében nehéz helyze t alakult ki a mezőgazdaságban. Arról azonban, hogy a nehéz helyzet mikor oldódott föl, érdemes néhány adatot mondani. Nem vitás, hogy a nyolcvanas évek végére mezőgazdasági üzemeink működésképtelenek voltak, és piacaik nagy részét elvesztették. A múltkor volt alkalmam idézni számos helyről a költségvetés '89'90es vitájából, és lehetne idézni erre vonatkozó megállapításokat az MSZMP KB '89. évi jegyzőkönyveiből. Ezért itt két dolgot kellett tenni. Az egyik a mezőgazdaság szerkezeti átalakítása, a másik az új piacok szerzése.
