Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 6 (9. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat,valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DORNBACH ALAJOS, az SZDSZ
67 mulasztás kiküszöbölésére, ha erre az SZMSZ rendelkezést tartalmaz. Sajnos számos esetben nem született ilyen SZMSZ. Az alkotmánymódosítás kapcsán már kiemeltem, hogy megnő a megy ei önkormányzatok legitimitása azáltal, hogy a megyei önkormányzati képviselőket a választópolgárok közvetlenül választják. Az önkormányzati megye a középszintű közigazgatás jelentős résztvevője. Bizonyos tévképzeteket azonban el kell oszlatnunk, mert egye sek attól tartanak, hogy az új szabályozás a megyei önkormányzatoknak új hatásköröket adva visszaállítja a régi, pénzosztó megyei tanácsi rendszert. Erről röviden csak annyit, amit az előterjesztésben a miniszter úr hangsúlyozottan elmondott, hogy a megyei önkormányzat és a települési önkormányzat semmiféle hierarchikus kapcsolatba nem kerül, a megyei önkormányzat nem felügyeleti szerve, nem másodfokú hatósága a települési önkormányzatnak. Bebizonyosodott azonban, hogy bizonyos térségi, körzeti, általában m egyei feladatokat, bizonyos szakoktatás, bizonyos egészségügyi ellátás, szociális gondozás terén, különösen ott, ahol a feladat ellátásához nagyobb szakértelemre van szükség, azt nem lehet megfelelő színvonalon települési szinten, települési feladatként me goldani, ezért ezeket a feladatokat a törvényjavaslat a megyei önkormányzat hatáskörébe utalja. Fenntartva azonban annak a lehetőségét, hogy a települési önkormányzatok elsődlegességét figyelembe véve a települési és a megyei önkormányzat megegyezése alapj án változatlanul a településnél maradjanak a konkrét hatáskörök. Sőt arra is lehetőséget biztosít a törvény, hogy a települési önkormányzat egyoldalúan is magához emelhesse, vagy magánál tarthassa a konkrét feladatot, amennyiben a szolgáltatást igénybe vev ők többsége bizonyos időn keresztül a település lakói közül kerül ki. Szintén meggyőződésem, hogy ez a megoldás az önkormányzatok eddiginél lényegesen hatékonyabb működését szolgálja. Most kiemelten kell beszélnem a fővárosi és fővárosi kerületi önkormányz atokról szóló rendelkezésekről. A főváros és a kerületek közötti véleményeltérés, az azokból származó konfliktusok évek óta foglalkoztatják az érdeklődő közvéleményt. A viták középpontjában az áll, hogy milyen feladatok tartozzanak a fővárosi önkormányzat, illetve a kerületi önkormányzatok hatáskörébe, milyen legyen a fővárosi önkormányzat, illetve a kerület viszonya. Sajnálatos módon az 1990 őszén megválasztott fővárosi és kerületi önkormányzatokra vonatkozó törvény - mint már említettem - majdnem egy évve l megválasztásuk után született meg. Már a törvény megalkotása során, a törvényelőkészítő folyamat idején éles vita bontakozott ki a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között a tekintetben, hogyan oszoljanak meg a feladatok, a hatáskörök a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatok között. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a vitában végül is egyetértés jött létre a fővárosi önkormányzat és a 22 kerület között. Meghökkentő módon azonban a törvényjavaslatról történő szavazás során a k ormánykoalíciós többség nem méltányolta a 23 önkormányzat kompromisszumos, konszenzusos javaslatát. Attól eltérő olyan megoldást léptetett életbe, amely tovább élesztette és tovább gerjesztette a főváros és a kerületek közötti vitákat, érdekellentéteket. E z a vita napjainkig továbbgyűrűzik. A koalíciós pártok már programjukban jelezték, hogy szükségesnek látják a kérdés újraszabályozását. A jelenleg hatályos törvény szerint számos kérdésben az érintett kerületi önkormányzatok egyetértésére, más kérdésekben a kerületi önkormányzatok többségének, vagyis legalább 12 kerületnek az egyetértésére van szükség. Ez a megoldás a főváros egészét vagy több kerületet érintő kérdésben a továbbiakban tarthatatlan. A törvényi szabályozásnak olyannak kell lennie, hogy ott, a hol nem jön létre megegyezés az érdekelt felek között, a törvény adjon egyértelmű eligazítást, ne jöhessen létre patthelyzet, feloldhatatlan konfliktus ne konzerválódjék. Sajnos a jelenleg hatályos szabályozás ezeket a konzerválódó konfliktusokat lehetővé teszi. Így történhetett, hogy hosszúhosszú viták után sem jutottak egyetértésre a kerületi önkormányzatok
