Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 26 (16. szám) - Olekszandr Olekszandrovics Moroz, az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnöke és kísérete köszöntése - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
513 sorolhatnám még a sort , látja, hogy az ország olyan mértékben elszegényedett, hogy ott már minden fillér tulajdonképpen az életbenmaradást fogja veszélyeztetni. Tessék ehhez hozzávenni azt, hogy a címzett és céltámogatási rendszer csökkentése és szűkíté se megint csak a vidéket fogja sújtani, így lehet látni, hogy a pótköltségvetés 0,10 százalékos csökkentése tragikus méretre rúg, hiszen a másik oldalon mit vesznek el? Elveszik az egészséges ivóvíz megteremtési lehetőségét, az általános iskolák esetében e lveszik az összeomlott általános iskolák újjáépítési lehetőségét, tehát a legszegényebb vidéki településeket sújtják. A Független Kisgazdapárt kénytelen olyan drámaian megfogalmazni a mondandóját, hogy nem vagyunk hajlandók egyetlenegy fillér további olyan támogatáscsökkentésbe belemenni, ami a vidéket sújtja. Én személyesen fogom feltenni a kérdést az igen tisztelt MSZPs képviselőtársaimnak is, hogy vajon ezt ígértéke a választópolgáraiknak? Lehete még csökkenteni a vidék ellátottságát? Elképesztő, hogy mi történt a vidékkel; az élelmiszeripari gyárakat idegen kézre játszották, a munkahelyeket megszüntették, nincsenek szövetkezetek, a magángazdaságok... (Derültség, taps a bal oldalon.) Akkor, amikor a szövetkezetek hiányát a független kisgazdapárti oldalr ól felrovom, akkor emlékeztetem közbetapsoló MSZPs képviselőtársaimat arra, hogy a Független Kisgazdapárt programja az volt, hogy... (Zaj, közbeszólások a bal oldalról: Szövetkezet!) ...egy tollvonással, reprivatizációval adják vissza a tulajdont. Ez nem ér intette volna a szövetkezetek létét, hanem egyszerűen azt jelentette volna, hogy... (Általános zaj, derültség a bal oldalon.) ...a cselédsorba taszított vidéki ember tulajdonos lett volna, semmi többet nem jelentett volna. Csak el kellett volna olvasni a Füg getlen Kisgazdapárt programját, és adott esetben kellett volna olyan józannak lenni, hogy a saját programjuk helyett ezt támogassák, mert ez jelentette volna a vidék felemelkedését. (16.50) De ehelyett mi következett be? A licit, a kárpótlás, amely egy sz űk csoportnak soha nem látott gazdagodását jelentette! Mi ebben a relációban azt mondjuk, hogy most mi nem lehetünk tekintettel semmiféle pótköltségvetési szempontra, amikor a pótköltségvetés azt mondja, hogy tovább kell csökkenteni az agráripar támogatott ságát. Önmagában az a tény, ahogy szétnyílt az agrárolló, ahogy elszegényültek a falvak, ahogy ellehetetlenültek a munkahelyteremtés szempontjából a legkülönbözőbb vidéki települések, ezek azt kell hogy jelentsék valamennyiünk számára, hogy semmiféle pótkö ltségvetéssel és semmiféle költségvetéssel nemhogy nem lehet a vidék helyzetén rontani, hanem mindenféle megtakarítást most már a vidék megtámogatására kell felhasználni, mert ez egy kitörési pontot jelent az ország számára is. Ezt elsősorban igen tisztelt MSZPs képviselőtársaim és SZDSZes képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, hiszen addig ők is eljutnak, hogy elméletileg azt mondják: a vidék az ország számára kitörési pontot jelenthet. Csakhogy nem vonják le ebből a megfelelő következtetéseket! Miféle kit örési pont lesz az, ha csökkenteni fogjuk a támogatást? Szombaton jártam Tályán. Ez közel van a csodálatos Rákóczipincéhez, a magyar nemzet egyik csodálatos, szinte utánozhatatlan, páratlan szépségű, értékű pincerendszeréhez. Kérdeztem, mi van vele? Megte kinthető? Hát idegen kézre jutott - mondták. S szinte nincs semmi, ami ne jutott volna idegen kézre, de a vidéktől további elvonások vannak. S bizony én ki merem mondani, amikor itt a fogyasztási adó növeléséről beszél a pénzügyminiszter úr: kérem, tessék már megnézni, miket emelnek? Emelik a csokoládé árát. Kitől fogják elvenni a csokoládét? A szegény gyerekektől. Emelik az alkohol árát. (Derültség a koalíciós pártok padsoraiban.) Kérem, félreértés ne essék! Én magam nem iszom, én magam csak kristályvizet iszom! De kérem, aki életében egyetlenegy éjszakát dolgozott, mondjuk, az acélöntő és a csőgyárban vagy a Ganzhajógyárban, az tudja, hogy a munkások egy éjszakai nehéz fizikai munka után nem tudnak úgy hazamenni, hogy meg ne beszéljék egy pohár ital melle tt mindazt, amin keresztülmentek egy nagyon nehéz éjszakán keresztül. Tehát ne haragudjanak, én nem is iszom, meg meg is tudom venni
