Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 21 (15. szám) - Artur Liener hadseregtáborok, a svájci hadsereg vezérkari főnöke és kisérete köszöntése - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÁDI LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
469 jogszabályainkból és lehetőségeinkből - sokkal többet ártanak a gazdaságnak, mint amennyit bármilyen bőkezűen költekező költségvetés használni tudna. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kösz önöm szépen. A bizottság kisebbségi előadója Mádi László. Megadom a szót. MÁDI LÁSZLÓ , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója : Köszönöm szépen, elnök asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Pénzügyminiszter Ú r! Ahogy Juhász Pál képviselőtársam jelezte, többségi és kisebbségi vélemény alakult ki a bizottságban. A kisebbségi véleményen belül megoszlott a vélemény a tekintetben, hogy szükség vane pótköltségvetésre. Jómagam azt mondtam, hogy szükségességét belátj uk, el tudjuk fogadni, de ez a beterjesztés nem szolgálja kellőképpen az MSZP és a kormányprogram által is meghatározott célokat, így a pótköltségvetés maga általános vitára nem alkalmas. Ha a munkanélküliség - hiszen ez a bizottság alapvetően a munkanélkü liség csökkentésében, a gazdaságpolitika munkanélküliségbarát megjelenítésében érdekelt , csökkentése szempontjából végignézzük azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyeket a pótköltségvetés tervez, akkor bizony nem túl örvendetes és reményteljes a kép . (11.30) Elsőként talán célszerű felhívni a figyelmet arra, hogy az élőmunka költségei ma Magyarországon rendkívül magasak. Amíg az élőmunka költségei nem csökkennek, addig azt remélni, hogy a foglalkoztatási színvonal érdemben javulna és a munkáltatók ar ra lennének ösztönözve, hogy a tőkeköltségeket munkaköltségekkel váltsák ki, illetve a foglalkoztatási szintet emeljék, nem igazán várható. Azt gondoljuk, és személy szerint én azt gondolom, hogy a járulékcsökkentés ilyen körülmények között mindenképp jogo san felvetődő kívánalom, és ezt a járulékcsökkentést semmilyen módon nem tűzi ki célul ez a kormányzat és ez a pótköltségvetés, annak ellenére, hogy a Szolidarítási Alapban több mint tizenöt milliárdos szufficit várható. Külön említésre érdemes még a Fogla lkoztatási Alap és a Szolidaritási Alap viszonya és későbbi sorsa, amelyet a pótköltségvetés nem rendez, hanem a jövő évi költségvetés fogja rendezni, ám a bizottság tagjai szinte egyöntetűen aggályosnak tartják azt, ha a két alap teljes mértékű összevonás ra kerülne. Zárójelben jegyzem meg egyébként, hogy a háromlépcsős munkanélküli ellátórendszer: tehát a biztosítási típusú, a szociális típusú és a kiegészítő típusú ellátórendszer így önmagában sérülne meg alapjaiban, úgyhogy ez rendkívül problémás és rend kívül aggályos dolog. A táppénz kapcsán felmerült hírek szintén nem erősítik az élőmunkaköltségek csökkentésébe vetett illúziókat, úgyhogy ennek kapcsán szintén komoly gondok merülhetnek fel. A második nagyon fontos lépés, ami talán a pótköltségvetés egés ze szempontjából a foglalkoztatáspolitikára nézve a legerőteljesebb hatást - és sajnos, negatív hatást - gyakorol, az az adóemelés, elsősorban a fogyasztási adó és általános forgalmiadóemelés, hiszen naivitás célul kitűzni azt ilyen körülmények közepette, hogy a feketemunkát vissza tudjuk szorítani akkor, amikor adóemelést produkálunk, és ezzel valójában arra ösztönözzük a kereskedőket, hogy a hivatalos csatornák megkerülésével illegális eszközöket használjanak termékeik eladására, és ez egyértelműen a fog lalkoztatási színvonal, a regisztrált, tehát bejelentett munkahelyek tekintetében csökkenést idézhet elő. Egyébként önmagában is problémás ez a típusú adóemelés, hiszen a fogyasztásiadótervezet ez évi bevétele nem látszik teljesülni, tehát alatta marad a fogyasztásiadóbevétel annak, ami a költségvetési tervben szerepelt, s anélkül, hogy hozzányúlnánk az adózás rendjéhez, illetve az adóbehajtás szabályaihoz, azt remélni, hogy egy adószintnövekedés egyértelműen adóbevételnövekedést eredményez, nem biztos , hogy feltétlenül megalapozott elgondolás. Tehát
