Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 21 (15. szám) - Artur Liener hadseregtáborok, a svájci hadsereg vezérkari főnöke és kisérete köszöntése - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László):
463 megkérdőjelezve vitatta a pótköltségvetés benyújtását. A harmadik csoport pedig olyan hibákat említett meg, amelyek kiküszöbölésével lehetne a pótköltségvetést általános vitára bocsátani. Először az első csoportról szeretnék néhány jellemző érvet elmondani. Többen vitatták ennek a pótköltségvetésnek az értelmét a szó eredeti értelmében, illetőleg abban az értelemben, ahogy az államháztartási törvény a törvényalkotó szándéka szerint a pótköltségvetés benyújtásáról határoz. Egés zen pontosan azt állították, hogy ennek a pótköltségvetésnek az az értelme, hogy jövő évre vonatkozó adóemeléseket hoz előre, ezzel is csökkentve a jövő évi költségvetés és az adótörvények vitája kapcsán várható támadásokat. Hasonlóképpen elhangzott az is, hogy nem meggyőzőek, vagy nem kellő megalapozottságúak azok a makrogazdasági elemzések, amelyek a pótköltségvetés beterjesztése mögött vannak. Illetve volt olyan vélemény, amely a pótköltségvetésben az egyes fejezeteken belüli kiadáscsökkentési automatizm usokat vitatta. Többen például a dologi kiadáscsökkentések mechanizmusát kérdőjelezték meg. (11.00) Az érvek második nagy csoportjában az hangzott el, hogy a pótköltségvetés ugyan formai értelemben eleget tesz az államháztartási törvény által megfogalmazot t kritériumoknak, azonban nem teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket a benyújtó kormányzat maga elé kitűzött a költségvetés kiadáscsökkentési céljait illetőleg. Azért van ez így - ezen vélemény szerint , mert az esedékes nyugdíjemelésről szóló parlame nti döntés költségvetési kiadásait, legalábbis valamilyen jelzésértékűen, szerepeltetni kellene ebben a pótköltségvetési javaslatban, ahol ez az összeg máris csökkenti azt a kiadáscsökkentést, amiről a pénzügyminiszter úr beszélt. A harmadik é rvrendszer pedig azt vitatta, hogy a pótköltségvetés olyan módosításokat hajt végre a költségvetésben, amelyek már az Országgyűlés által korábban elfogadott törvényeket érintenek, és ezeket a törvényeket a kormány módosítási szándékának megfelelően be kell ett volna terjeszteni a Ház elé. A pótköltségvetés önmaga is jó példával jár elöl, hiszen az államháztartási törvény szerint elkülönített állami pénzalapok csak akkor működtethetők, ha róluk külön törvény határoz. A pótköltségvetésben szerepel a bérgaranci aalapról szóló módosítás, és a kormányzat benyújtotta a bérgaranciaalapról szóló törvénytervezetet a Ház elé a pótköltségvetéssel együtt; tehát ezt együttesen át lehet tekinteni. Nem ez a helyzet azonban - ezen vélemény szerint - a világkiállítással. Ugy anis a világkiállítási törvény érvényes jogszabály, a pótköltségvetés pedig mintegy prejudikálja azt a később, a kormány által vélhetően benyújtani szándékolt törvényt, amelyben a világkiállítás megrendezését módosítani kívánják. Ezt kívánatos lett volna a pótköltségvetéssel együtt benyújtani, hogy a képviselők együtt lássák ezeket az érintett jogszabályokat. Felvetődött az is a bizottsági ülésen, hogy a pótköltségvetés a 8. § (3) bekezdésében egy olyan felhatalmazást kér az Országgyűléstől, ami tovább csök kenti az Országgyűlés ellenőrző szerepét a kormányzattal és a költségvetéssel kapcsolatban. Egyrészt nem egészen világos, hogy ez a felhatalmazás milyen célt szolgál a kormányzat számára, hiszen egyébként a pótköltségvetésben az esetleges felmerülő problém ákat erre a két hónapra talán ilyen vonatkozásban előre lehetne látni. Másrészt eddig nem volt szokás az, hogy a parlament - önmagára nézve - ilyen mértékben korlátozza a költségvetés kialakításának jogát. Összességében ezért a bizottságban azok, akik a pó tköltségvetést nem tartották teljes egészében alkalmasnak az általános vitára, nemmel vagy tartózkodással szavaztak; összesen heten. Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megkérdezem Mécs Imrét, a honvédelmi bi zottság elnökét, hogy kíváne a bizottság előadót állítani? (Mécs Imre: Igen, elnök úr, a saját személyemben.) Köszönöm. Akkor elnök úrnak
