Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 21 (15. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
449 Nem teljesítette a társadalombiztosításnak vállalt 16 milliárd forintos vagyonpótló kötelezettségét, és meg sem kezdte a vagyonátadást a tbönkormányzatok számára. Elhalasztotta a vezeté kes energiahordozók árának törvényben meghatározott emelését, és nem gondoskodott a csökkenő privatizációs bevételek pótlásáról vagy a vállalt kötelezettségek mértékéről. Mindezek miatt az államháztartás hiánya korrekciók nélkül túllépné a 400 milliárd for intot az év végén. A deficit növekedése kettős veszéllyel jár. Egyrészt tovább növelné az ország külső eladósodását, másrészt felgyorsítaná '95re a belső adósságspirált, amely enélkül is alig megoldható feladat elé állítja az új kormányt és a parlamentet is. Négyszázmilliárd forint deficittel szemben jó esetben maximum 300 milliárd forint lakossági megtakarításnövekedés áll, a különbség fedezete 1 milliárd dollár nettó adósságnövekedés lenne. Az 50 milliárd forintos korrekciós csomag elhalasztása tehát eg yrészt 500 millió dollárral növelné a folyó fizetési mérleg hiányát ebben az esztendőben, másrészt - a mai 30 százalékos állampapírkamatokkal számolva - 65 milliárd forinttal növelné a jövő esztendő egyébként is alig finanszírozható adósságszolgálati köte lezettségét. Mindezek miatt nem kerülhető meg a pótköltségvetés. Ugyanakkor a benyújtott törvényjavaslat csak arra alkalmas, hogy csökkentse a hiányt és szerény mértékben korrigálja a '94es folyamatokat. Nem lehet célja új gazdaságpolitikai koncepció megv alósítása. Nem alkalmas a legfontosabb kettős cél, a stabilizáció és a tartós növekedés feltételeinek megteremtését szolgáló akciók egyidejű megvalósítására. Ez a feladat a '95ös és az azt követő évek gazdaságpolitikájának lesz a leckéje, amelynek kidolgo zása megfeszített munkával és meglehetősen nehéz feltételek között folyik. Ugyanakkor a korrekció a jövő év előkészítését is szolgálja, hiszen valamelyest javítja az induló pozíciókat, előrehoz néhány, '95re tervezett kényelmetlen intézkedést, és jelzésér tékű a gazdaság számára, hogy a kormány nem szemléli tétlenül a romló folyamatokat, és eltökélt szándéka, hogy megfékezze a túlköltekezést. Így sincs lehetőségünk arra, hogy ennyi idő alatt képesek legyünk a káros folyamatokat teljeskörűen korrigálni. A pó tköltségvetés arra alkalmas, hogy a központi költségvetésben megközelítsük az eredetileg tervezett 330 milliárd forintos hiányt, ami már elfogadásának időpontjában is túlzott, teljesítményeinkhez és finanszírozási lehetőségeinkhez képest indokolatlanul mag as volt. Nem tudjuk megakadályozni, hogy a társadalombiztosítási alapokban a vállalt kötelezettségek teljesítése nyomán összesen körülbelül 20 milliárd forintnyi hiány alakuljon ki. Erről részletesen a társadalombiztosítási alapok '94es pótköltségvetéséne k tárgyalásakor lesz szó a parlamentben. Nem tudjuk megakadályozni azt sem, hogy a mintegy 100 milliárd forintra tehető, teljesítménnyel meg nem alapozott többletvásárlóerő legalább részben ne emelje a keresletet, az inflációt, részben az importot, és így az eladósodást. Ennek körülbelül a felét tudjuk a költségvetési egyenleg javításával kiszűrni a gazdaságból. Nem szeretném megelőlegezni a '95ös gazdaságpolitikáról és költségvetési törvényről lefolytatandó vitát. Egy összefüggésre azonban kötelességem k itérni. Indulatoktól sem mentes vita tárgya a stabilizáció és a növekedés viszonya. A bevezetőben kitértem a rossz struktúrában kierőszakolt növekedés veszélyeire és káros hatásaira. Ezek a jelenségek kísértetiesen hasonlítanak arra a fejlődési pályára, am ely az elmúlt években Törökországban játszódott le. A gyors gazdasági növekedés, a török gazdasági csoda hazánkban is jól ismert. Kevésbé ismertek az eladósodásra épülő, mesterségesen finanszírozott növekedés rövid távon bekövetkező keserves következményei . A nagyfokú államháztartási hiányra, a gyors adósságnövekedésre épített látványos török gazdasági csoda néhány év alatt kifulladt, Törökország elveszítette fizetőképességét, ma vágtató inflációval, tömeges munkanélküliséggel, mély recesszióval, drasztikus fogyasztáscsökkenéssel küzd. Nem hoznám szóba a példát, ha a '94es magyarországi folyamatok nem hasonlítanának megszólalásig ehhez a pályához. Most még időben vagyunk. Nemcsak lehetőségünk van rá, hanem a
