Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 21 (15. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
446 A magyar gazdaság napjainkban az erőteljes átalakulá s ellenére széles körű és mély - Kornai János terminológiáját használva - transzformációs válsággal küzd, amelyet a strukturális feszültségek, a gazdaság működési zavarai, a kiélezett pénzügyi és az ennek nyomán fenyegető finanszírozási nehézségek tovább s úlyosbítanak. A válságot jól illusztrálja a fizetési mérleg eddig soha nem tapasztalt mértékű tavalyi romlása, és e romló tendencia '94es folytatódása. Egész KözépKeletEurópában példátlan, hogy egy ország folyó fizetési mérlege egy esztendő alatt több m int három és fél milliárd dolláros hiánnyal zárjon, miként az nálunk tavaly bekövetkezett. A bruttó nemzeti össztermék és a belföldi végső felhasználás között gyorsan megnőtt a különbség, két éve már 10 százalék körüli. Kedvezőtlen és romló a fogyasztás, v alamint a felhalmozás egymáshoz viszonyított aránya is. Az államháztartás hiánya a belföldi államadósság gyors növekedése miatt hatalmasra duzzadt és öngerjesztővé vált. Sok gazdálkodó szervezet jövedelmi helyzete megrendült, magas a csőd- és a felszámolás i eljárások száma, a vállalkozások tömegesen küzdenek minősített hiteltartozásokkal. Kevés az exportképes árualap és kapacitás, a bankkonszolidáció ellenére további tőkeinjekcióra szorul és magas költséggel működik a kereskedelmi bankok nagy része. A mikro szférában jellemző az elfogadhatatlan, megbízhatatlan üzleti magatartás, kiterjedt a korrupció, egyre nagyobb teret nyer a szürke és a fekete gazdaság. Tagadhatatlan tény, hogy a felsorolt súlyos tényezők mellett a gazdaságban pozitív elemek is jelen vanna k. A termelés növekedése tavaly az iparban, idén már egyre több ágazatban megindult. Örvendetes, hogy hosszú évek után először növekszik az export és a mélyponthoz képest a beruházások volumene is. Sajnos a növekedés egészséges elemei nem uralják a magyar gazdaság változásait. A reálgazdaság teljesítményeinek növekedése nagyobbrészt súlyos egyensúlyromlás árán megy végbe. Perdöntő tény, hogy az egyensúlyromlás nem csupán a megindult növekedést megelőzően keletkezett, vagy azzal egyidőben megy végbe, hanem s ajnos tartósan követi azt. Mindez világosan jelzi, hogy a magyar gazdaság jelenlegi struktúrája még nem lehet alkalmas arra, hogy tartós növekedést építsünk rá. A folyó évi gazdasági növekedést a külső eladósodás és az államháztartási hiány emelkedése fina nszírozza. Az elhibázott jegybanki kamatpolitika következtében '93ban még visszaeső lakossági megtakarítások a ma már újra rekordmagasságú kamatlábak miatt ismét növekednek, de ez sem elég a gazdálkodók és az államháztartás gyorsan bővülő forrásigényeinek fedezetére. Fokozza a problémát, hogy a rendkívül mély recessziót követő növekedést - a jelenlegi jövedelemtermelési szint a hetvenes évek közepének színvonalát éri el - döntően a belső felhasználás bővülése határozza meg, amelynek minden eleme importigén yes. Az import tavaly 12 százalékkal, '94 első hét hónapjában 1415 százalékkal nőtt. Ezzel szemben az export mennyisége tavaly több mint 13 százalékkal csökkent, az idei év első hét hónapjában 1213 százalékkal nőtt. Ám ez a növekedés még mindig kisebb az import emelkedésénél. Az export és import volumenének különbsége pedig évente kettő, kettő és fél milliárd dollár. Nagyrészt ennek, továbbá az államháztartás hazai megtakarításokkal nem fedezett magas hiányának tudható be, hogy az év első hét hónapjában 2 ,1 milliárd dollár a külkereskedelmi és 2,3 milliárd dollár a folyó fizetési mérleg hiánya. 1993hoz képest jelentősen visszaesett a működőtőkebevonás is: az első félévben mindössze hatszázmilliárd dollár érkezett az országba... Hatszázmillió dollár érkez ett az országba, bocsánat. Bár milliárd lenne. Mindent összevetve: ha nem avatkozunk be a folyamatokba, akkor év végére a fizetési mérleg hiánya a tavalyi rekordszintet is meghaladhatja, ami '95ben megoldhatatlan finanszírozási feladat elé állítaná az ors zágot. Mindezek hatására külső egyensúlyi helyzetünk látványosan romlik. Miközben '90 és '92 között a nettó adósságállomány csaknem hárommilliárddal csökkent, addig az elmúlt 18 hónapban ötmilliárd dollárral emelkedett. A GDPhez és az exportteljesítményhe z viszonyított nettó adósságállomány
