Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 20 (14. szám) - Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a pénzügyminiszterhez - "Mi indokolja, hogy a Magyar Nemzeti Banknál 23% legyen a diszkont kamat?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
400 forint 85 fillér. Az üzemi és vállalati általános költség 9 forint 57 fillér, az önköltség tehát 35 forint 42 fillér. Ered mény: 6,7 százalékkal számolva, ami nem egy nagy nyereséget feltételez, 2 forint 55 fillér, tehát a termelői ár 37 forint 97 fillér. A származási, így tehát a megjelenő kereskedelmi árrés közel 10 forint, így jön ki a fogyasztói ár átlagárában az 55 forint , ami igen kedvezőtlen képet mutat. Mi azonban 1989ben egy piacgazdaság felé indultunk el, ami azt jelenti, hogy nem a központi tervutasításos és a célirányos ár meghatározása a domináns, hanem a piac szabályozó szerepe. Ez azonban nem lehet természetes en korlátlan. Két oldalról is figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a termelő megkaphassa a valódi nyereségtartalommal rendelkező árat azért a termékért, amelyet előállít, másrészt egy olyan fogyasztói piac alakulhasson ki, amely ezt meg tudja fizetni, és nem lehetetleníti el, mert a kenyér stratégiai termék. Valamennyien tudjuk, hogy azért kenyér nélkül nehéz létezni. (Derültség az SZDSZ padsoraiban.) Ennek a szabályozásnak két oldala van, egyrészt a termelői támogatás, amely megjelenik a búzánál, és vált ozatlanul meg tudjuk adni. Ez már a garantált árat is feltételezve, illetve a jelenlegi piaci viszonyok közepette nyereségtartalommal bír, tehát a búzánál különösebb probléma nem jelentkezik. (14.50) Igen ám, de ez a hatalmas különbség, amely a kenyér és a búza között kialakul, egy olyan struktúrának a torzszüleménye is, ahol a termelő, a feldolgozó és a kereskedő nem találkozik. Nos, én nem akarok visszahivatkozni az elmúlt évekre, mint ahogy azt Torgyán József képviselő úr szokta tenni, de abból a padsorb ól számtalanszor tettünk arra, elvetélt kísérletet, mondanom sem kell, hogy a privatizációban és a kárpótlásban próbáljuk egyesíteni a termelői, a feldolgozói és az értékesítési kört, hogy ebből a haszonból részben egy osztott haszon, másrészt kisebb árrés ek feltételezéssel olcsóbb végtermék keletkezhessen. Ez idáig nem sikerült, de nem adtuk föl, mert ebből a pozícióból változatlan elgondolásunk szerint a termelői struktúrát össze kell kötni végül is a feldolgozással és a kereskedelemmel. Még egy gondolat: a következő évben felálló kamarák a különböző osztályokon keresztül igenis kötelesek lesznek majd szakmai önkormányzatok feladatköréből adódóan az árrendszerben kialakítani egy olyan kontrollt, ami nem lehetetleníti el a fogyasztót és nem lehetetleníti el a termelőt, mégis megfelelő nyereségtartalommal bír. Egy dolog: Magyarországon tehát összességében 5,5szöröse a kenyér ára a liszt árának, de hogy szomorú példát is mondjak, Franciaországban 7,8szorosa, Németországban 12,5szöröse, és még Ausztriában is 7,3szorosa, tehát ott még nagyobb árréssel dolgoznak, ami természetesen bennünket nem vigasztal, (Derültség.) a magyar viszonyokra kell megfelelő adaptációt kitalálni, s azon leszünk, önnel együtt, hogy ezt meg is tudjuk oldani. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Arra kérem a miniszter urakat és az államtitkár urakat, hogy ne hozzák az elnököt abba a helyzetbe, hogy a válaszra is kíváncsi és az időkorlátokat is be kell tartania. (Derültség.) Ez mindig nehéz döntés, kérem, hogy tartsák be az időkereteket anélkül, hogy nekem kopogtatnom kell. Köszönöm szépen. Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a pénzügyminiszterhez - "Mi indokolja, hogy a Magyar Nemzeti Banknál 23% leg yen a diszkont kamat?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária) :
