Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 15 (46. szám) - r. Csiha Judit igazságügy-minisztériumi államtitkár válasza a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a fogságfenyítés bírósági felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat, az egészségügyről szóló 1972. évi II. t... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3073 képviselőtársaim, akik módosító indítványokat terjesztettek elő, azon voltak, hogy a törvényjavasl atok minőségét javítsák. Számos módosító indítványt támogatunk, azokat az indítványokat, amelyek nem kérdőjelezik meg a javaslatok alapvető célkitűzéseit, a mögöttük húzódó elképzelések helytállóságát és tisztességét. A törvényjavaslatok közül a legélénkeb b vita a büntetőeljárásról szóló törvény és az egészségügyről szóló törvény módosításait tartalmazó javaslatok körül alakult ki. A képviselőtársaim által megfogalmazott fenntartások alapja az volt, miszerint mindkét jogszabály átfogó módosítást igényel. Ha pedig ez így van, úgy feleslegesnek tűnhet ezeket a törvényeket módosítgatni, hiszen ez magában rejti annak veszélyét is, hogy az új kódexek megalkotása elhúzódik. Mi nem állítottunk soha olyat, hogy e törvényjavaslatok feleslegessé teszik a további kodif ikációt, hogy mentesítenék a kormányt az új büntetőeljárási kódex, illetve az egészségügyi törvény, netán egy elmetörvény vagy éppen a katonák szolgálati viszonyát rendező jogszabály előkészítése és parlamenthez történő mielőbbi benyújtása alól. Emlékeztet nék azonban arra, hogy e törvényjavaslatok az európai emberi jogi egyezmény és a belső jog összhangját hivatottak biztosítani. Benyújtásukkal ezt vállalta a kormány, és ezért nem várható e törvényjavaslatoktól, hogy az egyegy jogterületen jelentkező valam ennyi problémát megoldják. E javaslatok arra hivatottak, hogy hozzájáruljanak az alapvető emberi jogok kiszélesítéséhez Magyarországon. Elfogadásukra pedig nemcsak azért van szükség, mert az európai emberi jogi egyezmény megsértése esetén Magyarországot el marasztalhatják, hanem mert a mindennapok gyakorlatában segítik érvényre juttatni az emberi jogokat. Tisztelt Ház! A büntetőeljárásról szóló törvény módosítását célzó törvényjavaslatot érintően az állam kártalanítási és visszatérítési kötelezettségét megál lapító rendelkezéseket vitatták a legtöbben képviselőtársaink közül. A módosító javaslatok mögött meghúzódó jó szándékot elismerve, ezeket a javaslatokat a kormány nem tudta támogatni. A személyi szabadság tiszteletének az európai emberi jogi egyezmény kie melkedő jelentőséget tulajdonít. Ezt hivatott erősíteni a javaslat az őrizetről, az ideiglenes kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról, az előzetes letartóztatásról és a kártalanításról szóló rendelkezésekben. A javaslat az egyezménnyel, az alkotmánnyal és az Alkotmánybíróság döntéseiben megfogalmazott elvekkel összhangban úgy állapítja meg a kártalanítás szabályait, hogy széleskörűen biztosítja a személyi szabadság elvonásáért járó kompenzációt akkor is, ha a hatóságok nem jártak el jogellenesen, nem sérte tték meg a törvényt. Úgy gondolom, e rendelkezések nemcsak hogy kiállják az alkotmányosság, az egyezménnyel való összevetés próbáját, de nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltóak. Csak megemlítem, hogy az Európa Tanácsnak is van olyan tagállama, ahol a kártalanítás jogintézménye nem ismert - ilyen az Egyesült Királyság , vagy ahol a kártalanítási eljárásban az érintett személynek kell bizonyítania, hogy a hatóság felróhatóan járt el - ilyen Ausztria. A kártalanításra vonatkozó módosító javaslatok körü li viták során az is kiderült, hogy sokszor figyelmen kívül marad az a körülmény, hogy a szabadságelvonásért járó kompenzációnak csak egyik módja a kártalanítás, és hogy emellett létezik kártérítés is. Ha a kár nem szabadságelvonáshoz kapcsolódik, hanem má s jellegű büntetés vagy intézkedés következménye, úgy ismét csak a kártérítési eljárás az, amit igénybe vehetnek az érintett személyek. A kompenzáció jogalapjának kiterjesztésére, a kompenzáció mértékére vonatkozó javaslatokat nem anyagi megfontolásból nem támogattuk, hiszen - mint ahogy egyik képviselőtársunk utalt is rá - ez nem jelenthet számottevő többletterhet az államnak. Elzárkózásunk oka az, hogy a kártalanítás intézményének alapvető jellegét meg kívántuk őrizni, és meggyőződésünk, hogy a javaslat r endelkezései is olyan megoldást adnak, amelyek a magyar alkotmány és az egyezmény rendelkezéseinek egyaránt megfelelnek. A személyi szabadság elvonása a kiadatási eljárásokban hazai jogszabályaink és a nemzetközi egyezmények alapján is kötelező. Nem mindeg y azonban, hogy a kiadatási letartóztatás mennyi ideig tart, különösen akkor, ha a kiadatást kérő állam a kiadatás eldöntéséhez szükséges okmányokat még
