Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 12 (45. szám) - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2981 szól a dolog, akkor teszek én is egy kísérletet - bár tudom, hogy reagálni fog rá, de isten neki, megkockázt atom. Ön az eladandó ház tatarozására hívta fel a figyelmet. Ha az az eladandó ház, amit ön értékesíteni akar, akkora adósságokkal terhelt, tisztelt képviselő úr, hogy mondjuk, tizenöt év leendő lakbérének az összes bevételét elviszi, akkor vélhetően nem f og a vevője annyit adni érte, amennyi a ház forgalmi értéke. Igaz? Akkor önnek mi a dolga? Nyilván azt az adósságot el kell tüntetni, ha azt akarja, hogy a forgalmi értéket megkapja. Minden hasonlat sántít, de a bankoknál is ez a helyzet, drága képviselő ú r. A negatív eredménytartalék egy borzasztó dolog, hiába pumpáltuk fel mesterségesen a bankok alaptőkéjét, ha ezek a negatív eredménytartalékok azt elviszik. Éppen arról van szó, hogy reális legyen a bankok értéke, hogy értékesíthető legyen, hogy bejöjjön a friss tőke, hogy biztonságosan működhessenek tovább a bankok. Megfelelő, kemény garanciák teszik lehetetlenné, amitől ön fél: azt tehát, hogy tőkekivonás történjék, azt tehát, hogy a bankokban lévő reális értékű tőkét bárki is, egyetlen forinttal is csök kenthesse. Erről szól a tőkeleértékelés, nem pedig arról, hogy a bankok értékét akarjuk tudatosan lezülleszteni, átjátszani és így tovább. Ami a másik kérdést illeti: képviselő úr, pont fordított a helyzet, éppen az 5 százalékos tulajdonhányad kikötése jel enti a veszélyt! Miért? A saját tulajdonban lévő cégek hitelezésének késztetése nagyságrendekkel nagyobb, mint a független jegybanki tisztviselők hitelezési késztetése. Amitől ön fél, azt a pénzintézeti törvény - ha más pontjait elolvasta volna - tökéletes en kizárja. A 40. és 41. § olyan kemény összeférhetetlenségi szabályokat és a belterjes hitelezés teljes tilalmát mondja ki, ami eleve lehetetlenné teszi még a kísértését is annak, amit ön itt most hangos szóval vádként emlegetett. Szó nincs tehát arról, h ogy bárki az összeférhetetlenségi szabályok enyhítése révén akar olyan pozíciókhoz juttatni bankokat, banktisztviselőket, amely arra csábítaná őket, hogy az ön által emlegetett veszélyek bekövetkezzenek. Pont fordítva van: mi azt szeretnénk lehetővé tenni, hogy ez a fajta tulajdonosi kör, ami ma létrejött - éppen a rendkívül sok veszteség, a tőke- és hitelkonverzió kapcsán - ez csökkenjen a bankokban, és ne zárjuk ki a megfelelő szakembereket; azért, hogy a magyar bankok vagy később a vegyes bankok a jelenl eginél jobban működjenek. Képviselő úr bankokkal kapcsolatos averziói jól ismertek ebben a házban. Ez nem szerencsés, de önnek szíve joga, hogy a bankok kapcsán tücsköt és bogarat beszéljen. (Derültség a bal oldalon.) Ezt rendszeresen megteszi. Ez azonban - még egyszer szeretném hangsúlyozni, még akkor is, hogyha ilyen szűk körben hallgatjuk - sokkal nagyobb károkat okoz, mint azoknak a szakmailag megalapozott javaslatoknak az elutasítása, amit ön szeretne elérni. Úgyhogy nagyon kérem, képviselő úr: a banko k kapcsán konzultáljon szakemberekkel, és azután beszéljen nyilvánosan. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Figyelemmel néhányunkra, akik ezt a vitát végigüljük, azt hiszem, ilyen kivé teles elbánás is megillet bennünket, és esetenként még a Házszabálytól is eltekinthetünk. Ennyi előrebocsátás után megadom a szót Torgyán József képviselő úrnak, aki gondolom, személyes megbántódás címén kér szót. (Derültség.) Tessék parancsolni! DR. TORGY ÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök úr. Nagyon rövid leszek... Én természetesen hitelt adnék Békesi pénzügyminiszter úr szavainak és az óvatos intelmeit is megfogadnám, de ehhez két feltételnek kellene fennállnia. Az egyik, hogyha a pénz ügyminiszter úrról nem tudnám azt, hogy ő ahányszor nyilatkozik, annyiszor rosszabb lesz az ország gazdasági helyzete... Hiszen ne haragudjon, pénzügyminiszter úr, mondott ön ebben a Házban már igen sok bölcsességet, de ezt követően nem eldorádó lett ebből az országból, hanem egy eladósodott ország,
