Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 12 (45. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvény hatálybalépéséig szükséges egyes rendelkezésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KISS JÓZSEF, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - VARGA JÓZSEF, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2964 részét - szedheti be és használhatja fel a társadalombiztosítás, nem is lenne gond. Elfogadható lenne, és kényszerülnénk az elfogadásra - még ha nem lenne elfogadható ez a megoldás, akkor is. A gond az, hogy ilyenkor általában az év közben összegyűlt összes gondot, bajt belecsomagolják egy átmeneti törvénybe. Ezért ennek az átmeneti törvénynek néhány pontja módosítja az 1975. évi II. törvényt, amely a társadalombiztosítás alaptörvénye, és tartalm az olyan rendelkezéseket - különösen a 4. pont 3. §ában , amelyek nem kéthárom hónapra, hanem két évre kívánják meghatározni a társadalombiztosítás működését. Tehát egy átmeneti csomagban, egy átmeneti törvényben hosszú távú rendezést kíván a törvény vé grehajtani akkor, amikor a - nagyon csúnya szó, de majd megpróbálom lefordítani - nyugdíjvalorizációt rendezi. A nyugdíjvalorizáció azt jelenti, hogy miután a 60/1991es országgyűlési határozatban úgy döntött a Há z, hogy egyre hosszabb időszak átlagkeresetét veszi figyelembe a nyugdíj megállapításánál, ez az időszak - noha a kezdőpontja azonos - minden évben egyegy évvel megnyúlik. Közben a keresetek, ugye, nőnek, tehát aki régebben ment nyugdíjba, annak az akkori keresetét, aki most megy nyugdíjba, annak a magasabb keresetét figyelembe véve kerülne megállapításra a nyugdíj, de az előző évek keresetei - három, négy, öt évre visszatekintve - az infláció miatt már kevesebbet érnek. Ezeket a régebbi kereseteket ezért felszorozzák egy szorzóval, figyelembe véve az időszaki változásokat. Ez a valorizációs rendszer két évre visszamenően nem veszi figyelembe a keresmények értékvesztését - és ez helyes is, hiszen nem lehet pontosan megítélni az értékvesztést. De most, miutá n 1995 végéig javasolja a törvény a valorizáció rendezését, ez azt jelentené, hogy ha két évet elejtünk, akkor - kilencvenöt, kilencvennégy, kilencvenhárom - a '92es évet mindenképpen valorizálni kellene, fel kellene szorozni az értékvesztéssel, különben a januárban nyugdíjba menők és a jövő év végéig nyugdíjba menők rosszabbul járnának a december 31éig nyugdíjba menőkhöz képest. (17.40) Ezt a valorizációt - tehát azt, hogy a '92. évi kereseteket is figyelembe vegyék egy szorzóval, mégpedig egy 17,7 száza lékos szorzóval - javasolta a nyugdíjbiztosítási önkormányzat a kormánynak. Sajnálatos módon nem ezt az előterjesztést kapta meg a bizottság és a parlament, mint ahogy a bizottság ülésén Bod Péter úr, a nyugdíjbiztosítási önkormányzat képviselője elmondta, hanem egy ettől eltérőt: nevezetesen azt, hogy a '92. évben ne legyen valorizáció, sem '93ra, sem '94re, tehát három évre ne legyen valorizáció. Ezzel kapcsolatban hadd idézzem véleményét a bizottság ülésén elmondottak szerint: "Szeretném felhívni a tis ztelt bizottság figyelmét arra, hogy a nyugdíjrendszer nagyon hosszú távú dolog. Egy szerencsétlen állampolgár 7080 évig van kapcsolatban egy nyugdíjrendszerrel, ha olyan öreg, mint én. Ennek következtében nem lehet olyat csinálni - társadalmilag elviselh etetlen , hogy egy pillanatnyi költségvetési nehézség miatt egykét generációt megbüntessünk, mert történetesen akkor születtek, amikor. Abszurdum azt mondani, hogy aki idén megy nyugdíjba, annak nem adunk a jelenlegi rendszerhez korrektül kapcsolódó indu ló nyugdíjat, mert azon dolgozunk, hogy három év múlva legyen egy új nyugdíjrendszer." Ez az "azon dolgozunk, hogy három év múlva legyen egy új nyugdíjrendszer", szintén a bizottság előtt hangzott el a kormány azon képviselőjének szájából, aki előzőleg - b izonyíthatóan nem a valós tényeknek megfelelően - 100 milliárd forint deficitet hozott fel példaként arra, hogy nem lehetett elfogadni és emiatt időben beterjeszteni a tbköltségvetést. A nyugdíjrendszer átdolgozásán valóban dolgozni kell, de ennek a megol dása semmiképpen sem egy néhány hónapra szóló, átmeneti törvény lehet. Erre a 60/91es határozat alapján, hosszú évek előkészítő munkája után, messzemessze, öttíz évre előre meghirdetve a várható következményeit, egy új nyugdíjtörvényben lenne lehetőség. Éppen ezért a nyugdíjbiztosítási önkormányzat - mint a költségvetés, tehát a pótköltségvetés megfogalmazásáért felelős testület - álláspontját csatlakozó módosító indítványként javasoljuk a tisztelt Háznak elfogadni; tehát '92re is 17,7 százalék valorizá ciót javaslunk, továbbá egykét apróbb pontban módosítani kívánjuk a törvényt. Ezek
