Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 12 (45. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
2921 nem tudtuk eldönteni, hogy itt egy idézőjelbe tett karácsonyi ajándékról vane szó - tehát amikor valós felmondóleveleket fognak megkapni ennek az indítványnak kapc sán a köztisztviselők és közalkalmazottak - vagy pedig egy valódi karácsonyi ajándékról? Ugyanis nem sikerült kiderítenünk a bizottságban azt, hogy itt esetleg nincse valami olyasmiről szó, hogy egyesek megkapják a végkielégítésüket, megkapják az elbocsát ó papírjukat, de abban a biztos tudatban, hogy valamilyen más formában, ugyanannál az intézménynél vagy más intézménynél ismételten felbukkannak. Tehát lehetséges, hogy ennek a kétmilliárd forintnak egy része valós ajándék, más része elbocsátás, de biztos, hogy egy bizonyos része valódi elbocsátás. Az már csak egy külön diszkrét bája a történetnek, hogy az emberek elbocsátásához szükséges anyagi fedezetet a legnagyobb szakszervezet elnöke teremti meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELN ÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Engedje meg, képviselő asszony, hogy elnézést kérjek öntől azért, mert megszakítottam. Egyetértek azzal a megjegyzésével, hogy ez esetben Szekeres Imrét is figyelmeztetnem kellett volna. Elnézést kérek. (Szórványos t aps a jobb oldalon.) Soron következik Gaál Gyula, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. GAÁL GYULA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Kutrucz Katalin érveivel szeretnék néhány megfontolást szembeállítani. Kutrucz Katalin egyrészt azt állítja, hogy most el kell küldeni embereket - erről szólna ez a módosító indítvány, hogy el kell küldeni őket, fel kell mondani nekik , másrészt pedig védelmébe veszi mindazokat, akiknek az állása ilyen értelemben bizonytalanná vált. Szeretném világossá tenni, hogy a módosító indítványban szó sincs arról, hogy el kell küldeni embereket, szó sincs arról, hogy el kell költeni plusz 1,6 milliárd forintot. Itt az indoklásban van egy tájékoztató szöveg, ami arról szól, hogy körülbelül háromezer emberrel történő létszámcsök kentésnek adja meg a fedezetét az 1,6 milliárd forint többletkiadás. A módosító indítvány viszont pontosan arról szól - ami a jogszabályba beépülne , hogy az 500 millió forintos előirányzat külön országgyűlési jóváhagyás nélkül is túlléphető, abban az ese tben természetesen, hogyha a létszámleépítések a közalkalmazotti, illetve köztisztviselői törvény miatt fizetési kötelezettséggel járnak. Tehát nem azt mondja, hogy el kell bocsátani embert, nem azt mondja, hogy el kell költeni 1,6 milliárd forintot, hanem azt mondja, hogy elkölthető abban az esetben, ha a létszámleépítések tervszerűen haladnak, és akkor az 500 millió forintos előirányzat túlléphető. Szeretném még azt hozzátenni, hogy itt háromezer emberről van szó, akik számára biztosan nagyon fontos dolog az, hogy megtarthatjáke a munkahelyüket vagy nem tarthatják meg. (13.00) Ugyanakkor ugyanilyen vehemensen és okkal támadja az ellenzék akkor a kormánypártokat és a kormányt, ha a kormány nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a közszolgálati szféra a lehető legtakarékosabban és legkisebb létszámmal működjön. Heves bírálatok érték a költségvetést és már a pótköltségvetést is azért, hogy az állam nem saját magán kezdi meg a takarékoskodást. Heves bírálatok érték azért, hogy már '95ben nem valósítja meg az államháztartási reformot és nem alakítja át a költségvetési intézményeket. Akkor, amikor a kormány egy olyan javaslat támogatását kéri az Országgyűléstől, amelyik mintegy háromezer fővel engedi meg csökkenni a körülbelül egymilliós létszámú közalkalmaz otti és köztisztviselői kart, akkor ilyen heves ellenállásra bukkanunk pusztán háromezer embert érintő leépítés, költségvetésiintézményátalakítás, államigazgatási átalakítás kapcsán. Ez a háromezer ember talán azzal a számmal is szembeállítható, ha figyel embe vesszük, hogy mintegy 1300 központi költségvetési intézmény működik az országban. Ez intézményenként körülbelül 2,3 embert jelent. Tehát azt gondolom, hogy valóban súlyának megfelelő jelentőséggel kezeljük ezt a kérdést most az Országgyűlésben.
