Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 10 (44. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF):
2881 tudják száz százalékosan megoldani az érintett problémát. Éppen ezért mindkét módos ító javaslatomat ez úton visszavonom. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Raskó György, a Magyar Demokrata Fórum részéről. DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A T/149/17es számon beterjesztett módosító indítványom nem talált különösebb fogadtatásra még a mezőgazdasági bizottságon belül sem. Az előterjesztő képviselőjének az volt az indoka, hogy az üzletrészarányos szavazás a szövetkeze ti jogtól idegen társasági jogi megoldás, ezért semmiképpen nem tudja támogatni. Úgy gondolom, hogy ez az indoklás abszolút nem állja meg a helyét, ugyanis a magyar gazdasági társaságokról szóló szabályozás a termelőszövetkezetekre és általában a szövetkez etekre egy az egyben ugyanúgy vonatkozik, vagyis a gyakorlatban, tehát de facto a szövetkezeteket gazdasági társaságoknak tekinti a magyar közgazdasági szabályozás. Társaságiadófizetésre kötelezettek, tbjárulék, csődtörvény vonatkozik rájuk és nem sorolo m tovább. Nem hiszem, hogy a Pénzügyminisztérium jelen lévő képviselője tudna mondani akárcsak egyetlen egy különbséget is, amely a szövetkezeteket megkülönböztetné a gazdasági szabályozás szempontjából a gazdasági társaságoktól. Ezek után határozottan áll ítom, hogy ez az érvelés - mely szerint idegen a szövetkezeti jogtól az üzletrészarányos szavazás - abszolút nem állja meg a helyét. Azt gondolom, hogy ez a szövetkezetitörvénymódosítási javaslat egyáltalán nem a lényeges kérdésekkel foglalkozik, ez egy a libi és politikai jellegű törvénymódosító javaslat. Ugyanis nem ad megoldást azokra a problémákra, amelyek a szövetkezeteket érintik. Nincs adóskonszolidáció, nincs megoldva a külső üzletrésztulajdonosok helyzete, nincs megoldva a szövetkezet, mint sajáto s gazdálkodási forma preferenciarendszere, erre semmiféle utalást ez a törvény nem tartalmaz. Ezek után kérdezem én, tisztelt igazságügyminiszter úr, miért akarja ön sújtani a szövetkezeteket ezzel a törvénymódosítással. Ugyanis a gazdasági szabályozás eg y az egyben megmarad rajtuk, és kötelezően olyan szabályozás keretében kell működniük, amely versenyhelyzetüket rontja, hátrányos helyzetbe kerülnek a valódi gazdasági társasági formában működő gazdálkodó egységekkel szemben. Azt hiszem, hogy emiatt, bár l ehet, sőt biztos, hogy nem tudjuk megakadályozni e törvényjavaslat elfogadását, de arra szeretnék figyelmeztetni, hogy ez nem oldja meg a szövetkezetek problémáját, elsősorban nem a termelőszövetkezetek problémáját. Úgy gondolom, hogy egy átfogó jogi szabá lyozás, és egy közgazdasági szabályozás szükséges, és annak együttes, szinkronban való beterjesztése kellene ahhoz, hogy a szövetkezeti forma, akár mint gazdálkodási forma vonzóvá váljon. Franciaországban például a szövetkezetek és az a néhány termelőszöve tkezet, amely ott működik, társasági adótól mentes, tehát nem fizet társasági adót. Ezért nyilvánvalóan ez egy olyan pozitív diszkrimináció, ami miatt bizonyos feltételek között érdemes szövetkezeti formában működni az adott egységnek. Ezen kellene gondolk odni, itt kellene áttörést elérni, és azt hiszem, akkor a szövetkezetek gazdasági problémáinak megoldásához közelebb kerülnénk. Azt hiszem, hogy az üzletrészarányos szavazás lehetőségének felvetése pontosan a szövetkezetek, a gazdálkodó, nagy vagyonnal ren delkező, tőkehasznosító társaságok ügyét rendezte volna. Mert újra hangsúlyozom, hogy olyan helyen a tőke nem kockáztat, oda nem megy, ahol egy tag- egy szavazat alapján történik a szavazás fontos ügyekben. Nyilvánvalóan ez egy tőkekivonásra való sarkallás t jelent, és a bankok is a hitelképesség megítélése során negatív tényezőként veszik figyelembe az egy tag- egy szavazat elvének a
