Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 5 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2739 társadalombiztosítástól átvállalja a mezőgazdasági járadékok fizetését 5,4 milliárd forintban. Mondom, ez a csökkenés akkor is így van, ha nem számoljuk a várható 2025 százalékos inflációt, ami azt jelenti, hogy az egészségügyi intézmények beruházási, fejlesztési költségei mintegy negyedével, 25 százalékkal csökkennek egyik évről a másikra. A társadalombiztosítás által finanszírozott működési költségek, mint a költségvetési törvény egyik pontja mondja, elves ztenék azt a kedvezményüket, hogy a megelőlegezési alapból kamatmentesen vehessenek fel kölcsönt likviditási gondjaik áthidalására. Ez csak az egészségbiztosításnál mintegy 15 milliárdos többletkiadást jelentene, ami nyilvánvalóan az egészségügyre fordítha tó költségeket csökkenti. A kérdésről hadd ne én beszéljek, mert azt mondják, hogy ellenzéki véleményt hallanak. Sándor László urat, az egészségbiztosítási önkormányzat elnökét bizonyára nem lehet ellenzékiséggel vádolni. Mégis az ő beszédéről, véleményérő l azt írja a múlt pénteki Népszabadság, hogy "A kormány azonban nem törődik azzal sem, hogy ebben az évben 10 milliárd forint fölé emelkedik az Egészségbiztosítási Alap hiánya". Azt is különösnek nevezte - mármint Sándor László , hogy a közalkalmazottakat ki akarják vonni a kötelező és általános társadalombiztosításból, továbbá 3000 forintos adókedvezményt kívánnak adni a személyi jövedelemadóban azoknak, akik üzleti biztosítást kötnek. Ma már a Magyar Nemzet "Importkorlátozást tervez a tb" címmel közli a véleményét, amiben ilyen mondatok vannak: "A betegek egy része azért hal meg, mert nem jut hozzá a gyógyszerhez." Ezt tehát nem én mondom, de a hatás egynegyedével csökkenti mindkét oldalon az egészségügy lehetőségeit. Mik voltak azok a javaslataim, amelye ket nem tudott egyharmadban sem támogatni a tisztelt szociális és egészségügyi bizottság, ezáltal igen nehézzé téve, hogy egyáltalán a plenáris ülés érdemben dönteni tudjon. Két csoportra bonthatók. Az egyik azt érintette, hogy legalább forintban ugyannyit kapjanak az egyes egészségügyi intézetek, mint tavaly. Tehát ne csökkenjenek a dologi és felújítási kiadásaik. Nem érintették ezek a javaslatok sem a minisztérium saját működési költségét, sem az intézetek bérösszegeit, kizárólag a működésükhöz szükséges dologi és az elodázhatatlan felújítási kiadásokat jelentették volna, mind az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál, tehát a közegészségtan, járványügy, a betegségek megelőzése terén, mind magában a gyógyítómegelőző szolgálat intézményeiben, mind az állami szociális intézményekben, mind a gyermek- és ifjúságvédelem intézeteiben. (14.50) A másik csoport kiemelt szakmai programokkal foglalkozott. Olyan szakmai programokkal, amelyeket már a tavalyi pótköltségvetés is igencsak megkurtított. Így 34 ,2 milliót - tehát kevesebb mint félszázmilliót - javasoltam az alkalmazott klinikai kutatásokra, a szerv- és szövettranszplantációk terén. Már a pótköltségvetésnél elmondtam, hogy ez a megspórolás tulajdonképpen ráfizetés. Hiszen drágább művesével életbe n tartani egy beteget, majdnem kétszerese, mint egy veseátültetéssel újra munkaképessé, gyógyulttá tenné azzal az állapotával szemben, hogy géphez kötött nyomorékként él. Olcsóbb és jobb megoldás lenne. Olcsóbb lenne itthon májtranszplantációt végezni, mi nt külföldre küldeni ezt a beteget. Tehát ez a 34,2 millió forint tulajdonképpen nem megtakarítás, hanem veszteség. Másik. A kórházkiegyenlítő programok. Tele van a sajtó időnként év vége felé, hogy ez a kórház, az a kórház jut cső dbe. Annyira egyenlőtlenek a működési feltételek, hogy ezek kompenzálására mindenképpen szükség lenne erre a pénzre. Tízmillió forintot javasoltam mindössze arra, hogy ugyanannyit kapjon, az előzőekhez hasonlóan, az idén is a Segítő Jobb Alapítvány, amely a külföldről Magyarországra gyógykezelésre érkező betegek ellátásának részbeni fedezetéül szolgál. Ennek a csökkentése azt jelenti, hogy megint a kórház és az orvos lelkiismeretére bízatik, hogy ellássa azt a beteget, aki ott megjelenik. Mert
